Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Kövér György: Az érettségi éve: 1914. Napló és önéletírás metszéspontjai
216 Személyes idő - történelmi idő Kövér György érettség, férfiasság nélkül."' Utólag tehát számára 1914 az érettségi és a háború éve. Nem kell különösebb empátia ahhoz, hogy a feszültségét kihalljuk a szövegből: a matúra ellenére egy alapjában még éretlen, kamasz nemzedéket sodort magával a világháborús történelem. Módszertani kiindulópontnak számít, hogy az apám által készített emlékezésekben nincs utalás az Hachette-almanachra. Mintha megfeledkezett volna hajdani jegyzeteiről, jóllehet igen rendezett irattárat hagyott maga után. Az egykorú bejegyzéseket lapozgatva viszont első látásra semmilyen közvetlen utalást nem találunk a háborúra. Felfoghatjuk persze ezt úgy is, hogy mindennek nagyon egyszerű a magyarázata, mindössze arról van szó, hogy gyökeresen más természetűek ezek a feljegyzések. Mégsem hinném, hogy mondvacsinált a probléma: hiszen végső soron úgy tűnik, mintha napló és önéletírás egyáltalán nem metszené egymást. A dolog azonban ennél bonyolultabb: ugyanis az érettségi napja sincs feljegyezve a vaskos noteszban, mindössze annyit találunk benne június 29-én a kiadások rovatban: 3+2 korona „érettségi utánra". Az „utan'-boX következtethetünk tehát csak arra, hogy az érettségi előzőleg valamikor megtörtént. Ahhoz, hogy a naplójegyzetek „másfajta természetét", illetve az „almanach" időkezelését szemügyre vehessük, magukból a konkrét feljegyzésekből kell kiindulnunk. Az, hogy valaki bevételeit és kiadásait naptárszerüen rögzíti, tulajdonképpen azt jelenti, hogy pénzforgalmi ténykedését egy napokra, hetekre, hónapokra egyenletesen tagolt időkontinuumba próbálja meg beilleszteni. A meteorológiai és társadalmi időt a szinkron időtapasztalattal igyekszik összehangolni. Itt nem az idő válik pénzzé, hanem a pénz idővé válását szemlélhetjük. Ha valaki nem vezet önálló háztartást, akkor alkalmi bejegyzései aligha tölthetik ki a napló terét. Mondjuk, minden nap kapott otthon reggelit, de a reggelizés, mint cselekvés nem bukkan fel a naplóban. Mihelyst azonban háztartása önállósul, és a reggeliért is pénzt kénytelen kiadni, a reggeli költsége is megjelenik a naplóban. Az almanach tehát nem a cselekedet meglétét magát, hanem csupán annak költségvonzatát rögzíti. Ami ingyen van, az nem kerül bele. A saját háztartás vezetésével a bevételikiadási naplóban mintegy feltöltődik a naptárilag tagolt időstruktúra, és magára ölti a többnyire addig is folytatott tevékenységek monoton lüktető ritmusát. Tudomásom szerint ilyen típusú napló több nem maradt apám után. Ami persze nem jelenti, hogy nem írt ilyet korábban vagy később. Azt, hogy bevételeit és kiadásait rendszeresen áttekintse, konkrétan az indokolhatta, hogy 50 éves 2 Kövér Sándor: A Kövér-család adatai (továbbiakban: A Kövér-család.) I. fűz. 60. p. (1957. fcbr. 7.) 3 A jeles érettségi bizonyítvány kelte: 1914. június 23. Az igazsághoz tartozik, hogy nem tudjuk mire vonatkoztatni az „érettségi után"-ra kitételt. Apám ugyanis visszaemlékezése szerint nem ment el az érettségi bankettra, mivel megsértődött: „egyesek szememre vetették, hogy a magyar írásbeli tételt nem mondtam meg a többieknek, pedig állításuk szerint - én tudtam róla. Ez persze nem volt igaz! Annyit tényleg hallottam, hogy valószínűleg egy XIX. századbeli nagy íróról lesz szó, de ebből aztán igazán nem lehetett sokra következtetni és arra pedig éppen nem, hogy a dolgozat címe: »A történelem Madách Ember tragédiájábani« lesz. Lehetett volna éppúgy Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai stb. is" A Kövér-család. 1. füz. 56. p.
