Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Granasztói Péter: Tárgyak ideje az inventáriumokban. Kiskunhalas, 1760-1850

Tárgyak ideje az inventánumokban. Kiskunhalas, 1760-1850 183 és korábban váci káplán volt, míg a következő két pohárszék tulajdonos - hat il­letőleg 10 évvel később - két módos szenátor kisnemes. Senki sem állhatná meg, hogy ne úgy értelmezze ezeket az adatokat: a katolikus plébános volt az egyik első pohárszékhasználó, aki beköltözésekor hozhatta magával és járulhatott hoz­zá akár a tárgy elterjedéséhez is. Ha viszont az anyakönyveknek köszönhetően megismerjük életkorát, amely 37 év volt, rögtön kétségeink ébredhetnek. A két­ségek csak fokozódnak, ha az összes pohárszék tulajdonost a születési évük alap­ján rendezzük. A születési idő alapján a plébános már csak all. pohárszékhasz­náló, és az első kettő kb. 20 évvel volt nála idősebb. A plébános egyértelműen a pohárszékhasználók második hullámához tartozott, azok közé, akik idején megin­dult a terjedése ennek a drága és reprezentatív bútordarabnak. Az első használók viszont helyi módos nemesek, sőt nagygazdák voltak. A még nagyobb presztízzsel rendelkező sublót első használója a keletkezési év alapján egy módos nagygazda volt, akit egy csizmadia nemes és egy vasárus követett. Ezek az adatok is érdekes és meghatározó megállapításokat és értelmezéseket tennének lehetővé. Azonban a születési év alapján 30-40 évvel idősebb, módosabb nemesek voltak az első sub­lóthasználók, az egyik 1715-ben, egy másik 1724-ben született, míg az előbbiek 1743 és 1746 között. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a születési év sokkal alkalmasabb az elterjedés folyamatának vizsgálatakor, hiszen csak így lehet pél­dául a divatjelenségét, kialakulását, hullámait, dinamikáját megállapítani. Termé­szetesen tisztában vagyunk mechanikus alkalmazásnak határaival is, hiszen elkép­zelhető, hogy valaki idősebb korában vett meg egy bútort vagy egy különleges tár­gyat. Az elemzési eredményeink alapján mégis nagyon finom jelenségeket lehet a születési év alapján rendezett adatok segítségével megfigyelni. Például az első generációba tartozók szobáiban még viszonylag kevés kü­lönleges tárolóbútor-típus volt megtalálható. Erre jó bizonyíték a legelterjedtebb drága asztalos bútor, az almárium, amiből öt fordult elő 1790 előtt. Ezek mind a halasi legmódosabb és legnagyobb presztízsű személyek birtokában voltak, de közöttük is a nemesek diktálták az „almáriumdivatof'. Az első almáriumtulajdo­nos - természetesen a születési évet figyelembe véve - a „főbíró" és egyben sze­nátor Molnár Mihály, a második Herpay Mihály kerületi kapitány, a harmadik a szegény, de nemes származású Szántai György volt. A második generáció tagjai között az almáriumok tulajdonosai továbbra is a vagyonos és nagytekintélyű ré­tegek közül kerültek ki. Az almárium tulajdonosok között például csak nemese­ket, szenátorokat vagy a katolikus plébánost találjuk, és csak egyetlen módos nagygazdát. Ez utóbbi volt az első nagygazda, ha a születési évet vesszük figye­lembe, aki egy nagyon értékes, 7 ft értékű ruhatartó almáriumot helyezett el há­zában. Kakutska István azon tipikus, új juhtartó nagygazdák csoportjába tartozott - 526 juh tulajdonosa volt -, akik nem ősi redemptusok voltak és földvásárlások útján váltak a legmódosabb városi lakosokká. Hagyatéki leltára életciklusának csúcsán, 55 éves korában született, vagyis jól tükrözi egy korabeli módos nagy­gazda vagyoni helyzetét.

Next

/
Thumbnails
Contents