Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Granasztói Péter: Tárgyak ideje az inventáriumokban. Kiskunhalas, 1760-1850

Tárgyak ideje az inventáriumokban. Kiskunhalas, 1760-1850 181 fiatal házas. K. Csilléry Klára terepen is tapasztalta a fiatal házasok nehézségeit a ház berendezésekor: ,^iz anyámnak egy ágyat meg egy kasznit (sublót) csináltak. Mást nem kapott (hozományul). A férjinek sem vót, ászt mikor férjhezment, bezárták az ajtót amikor megfőztek, hogy ne jöjjön be senki, ászt leültek a földre, ászt úgy ettek. Azért zárták be az ajtót, mert szegyeitek a nagy szegénységet. Akkor legelőször asztalt vettek, mikor bírtak." Az inventáriumok alapján is egyértelműen megállapítható a fiatalok hiányos tárgyegyüttese. Még az egyik legnagyobb presztízsű nemes, később táblabíró és udvarnok Péter István is hiányos tárgyegyüttessel bírt miután osztozott bátyjával az apai vagyonon, és kifizette testvére részét. Csak annyi pénze maradt, hogy az elhunyt plébános tárgyainak árverésekor vegyen néhány kisebb, a konyhából hiányzó eszközt. A kétszobás házhoz képest kevés bútort tartalmazott ifj. Szakáts István módos nagygazda tárgyegyüttese is,

9 aki nagyon fiatalon, 33 éves korában halt meg. Apjától kapott kétszobás tanyasi háza, ahová a feleségével feltehetően kiköltöztek, még messze nem volt teljesen felszerelve és berendezve, apjáénál sokkal szegényesebb volt. Csupán egy szobára való bútor állt a rendelkezésre, és bútoregyütteséből csak a második asztal sejteti a második szobát Egy fiatal módos gazda sem tudta tehát könnyen berendezni a rendelkezésére álló lakóteret, és kihasználni a két szoba nyújtotta lehetőségeket. Ugyanezen időszak alatt, a 18. század végén csak a második generációhoz tartozó, vagyis az életpályájuk csúcsán található 50-60 évesek tudtak teljesen berendezett kétszobás házakat maguk után hagyni. Kétszer annyi ágyuk, három-négyszer annyi karosszékük volt, mint a fiatalabb, kétszobás házakkal bíró gazdáknak. Nagyon ritka a fogyasztással összefüggésben az életciklus, a családciKlus vizsgálata. A fiatal gazdák-gazdaságok akkumulációs fázisa néhány évtizedig tartott, egyes vizsgálatok szerint a fogyasztás a második-harmadik évtizedben volt a legnagyobb. Péter Ferenc halasi nemes 1780-ban örökölte meg az apai házat, és ekkor fizette ki a bátyját. A saját igénye szerinti új házat 1794-ben, vagyis 15 évvel később építette meg. Szegényebb gazdák is csak feltehetően ennyi idő elteltével tudták megvásárolni a reprezentatív bútorokat: almáriumot és pohárszéket a módosabbak, ládákat és fogasokat a szegényebbek. Csilléry Klára, K.: Vázlatok a tiszaigari népi lakáskultúrából. = Ethnographia, 1952. 1-2. sz. 108. p. 9 Esete azért érdekes, mert apjának is fennmaradt a leltára, és sok más irata is. Ezekből kiderült, hogy az apa látta el őt bizonyos bútorokkal és egyéb tárgyakkal, valamint egy szállási földdel és hozzá tartozó tanyával, állatokkal is.