Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Granasztói Péter: Tárgyak ideje az inventáriumokban. Kiskunhalas, 1760-1850
178 Személyes idő - történelmi idő Granasztói Péter módszereket, az egyedi eseteket és egyedi sajátosságokat nem tudták figyelembe venni. A legtöbb elemzésben a jellemző és reprezentatív tárgyak, bútorok elterjedtségét számolták ki és ábrázolták grafikusan. Ezzel sikerült az anyagi kultúra átalakulását, időbeli változását objektíven bemutatni: például az élvezeti cikkek - kávé, tea, csokoládé - vagy az új típusú bútorok - sublót, állószekrény - terjedésének, és az egyéb hagyományosnak tekinthető tárgyak kiszorulásának kronológiáját, társadlmi összefüggéseit. Különösen a német néprajzosokat foglalkoztatták az újítások, az új tárgyak idő és társadalmi dimenziói: mikor, kik és hogyan adták tovább a tárgyi világ egyes elemeit. Klaus Roth például a hagyatéki leltárak keletkezési idejét alapul véve egy-egy tárgy első előfordulását ábrázolta egy időtengelyen, és az új tárgyak első megjelenésének csoportosulásai alapján újítási fázisokat állapított meg és értelmezte is őket. Összességében azonban el kell fogadnunk Dominique Poulot francia történész az anyagi kultúra történeti kutatását összegző tanulmányának megállapításait. 5 Ezeknek, az elterjedtséget egyes időpontokban megmérő vizsgálatoknak a hozadéka egyre kisebb. Az egyéni esetek vizsgálata során, valamint a néprajziantropológiai kutatások megállapításai alapján sokkal összetettebb kép bontakozik ki a tárgyak idejéről. Rögtön felvethető, hogy vajon mennyire alkalmas a hagyatéki leltár keletkezési ideje a tárgyi világ alakulásának, időbeli változásának a vizsgálatára? Ezzel összefüggő kérdés, és a konferencia szervezői is megfogalmazták, hogy vajon mennyire torzítanak, változtatnak a valóságon a hagyatéki leltárak, amelyek sokak szerint csak az idősek tárgyait tartalmazzák, vagyis a korösszetételük teljesen torz, nem reprezentálja az egyébként alig ismert és alig megismerhető korabeli társadalmat. A hagyatéki leltárak tulajdonosainak korösszetételét számos országban vizsgálták, de még mielőtt felidéznénk néhányat közülük, illetőleg saját kutatásunkból származó adatot, fontos megállapítani, hogy az inventáriumok alapvetően a tárgyakkal, önálló háztartással rendelkező rétegek, társadalmi csoportok forrása. A tárgyakkal alig bíró fiatal, szegény rétegek - szolgálók, cselédek -, a gyermekek, szülőkkel élő fiatalok után csak véletlenszerűen készült egy-egy leltár. Ezek a tények pedig már alapvetően befolyásolják a korösszetételt is. A forrás reprezentativitását az elhunytakhoz kell mérni, hiszen az inventáriumok többségét a Alltagswelt im Land Braunschweig. Städtische und ländliche Wohnkultur vom 16. bis zum frühen 20. Jahrhundert. Bd. 1-2. Münster, 1990. XXII, X, 806 p. (Beiträge zur Volkskultur in Nordwestdeutschland; 56.); Pardailhé-Galabrun, Annik: La naissance de l'intime. 3000 foyers parisiens, XVII-XVlIIe siécles. Préf. Pierre Chaunu. Paris, 1988. 523 p. (Histoires); Roche, Daniel: Le peuple de Paris. Essai sur la culture populaire au XVlIIe siede. Paris, 1981. 286 p. (Histoires); Weatherill, Lorna: Consumer behaviour and material culture in Britain, 16601760. London-New York, 1988. XII, 252 p. 4 Roth, Klaus: Die Eingliederung neuen Mobiliars und Hausrats im südlichen Münsterland im 17. bis 19. Jahrhundert. In: Kulturelle Stadt-Land-Beziehungen in der Neuzeit. Hrsg. Günter Wiegelmann. Münster, 1978. 249-297. p. (Beiträge zur Volkskultur in Nordwestdeutschland; 9.) Poulot, Dominique: Unc histoire de la culture materielle? = Revue d'Histoire Moderne et Contemporaine (továbbiakban: RHMC) 1997. nr. 2. 345-357. p.
