Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Kemecsi Lajos: Életutak - hagyatéki leltárak. Tata és Tóváros, 1768-1846

Életutak - hagyatéki leltárak. Tata és Tóváros, 1768-1846 173 Az 1728-ban született Schweiger Antal régi müvészdinasztia leszármazottjaként sajátította el 1758-tól Holicson (ma: Holic, Szlovákia) a fajanszszobrászat tudományát. Schweiger két társával Tatán 1768 májusában bérbe vette Eszterházy Ferenc gróftól a helyi majolikagyárat.

32 Az itt készített figurális modelljei a magyarországi fajanszplasztika legszebb alkotásai közé tartoznak. 1770-től az Eszterházy uradalom szobrászaként a hazai barokk építészet kiemelkedő alakja, Fellner Jakab építész mellett dolgozott.

33 A mai tatai és tóvárosi városkép meghatározó alkotásai fűződnek a nevéhez, szabadtéri és épületdíszítő szobrok egyaránt.

34 Schweiger Antal hagyatéki leltára alkalmas arra, hogy az elismert életutat magáénak mondható mestert hátramaradt javai alapján elhelyezzük környezete viszonyrendszerében. A leltárt készítők a szokásos megoldást alkalmazták hagyatéka összeírásakor. A ház helyiségeit sorban végigjárva rögzítették a teljes berendezést a legapróbb tárgyakig.

35 Ennek alapján megállapítható, hogy a képfaragó kisméretű házban lakott. A leltár szerint háza szoba-konyha-padlás felosztásban készült. Schweiger esetében a kamra funkcióját részben átvevő padláson elsősorban a használatból kiszorult eszközöket és szerszámokat tároltak. A kamra hiányát részben magyarázhatja, hogy a ház előtt állt egy deszkából készült bódé, amely valószínűleg raktározás céljait is szolgálta. A leltárt készítők nem becsülték fel a bódé értékét, mert csupán szóbeli bizonyítéka volt annak, hogy Schweiger annak a tulajdonjogát a birtokos Eszterházy gróftól ajándékba kapta volna. Nem ismerjük a szobrász-képfaragó munkakörülményeit, de elképzelhető, hogy a bódé, raktározás mellett esetleg műteremként is szolgált. A becsű szerint a mester tóvárosi házának értéke 600 ft volt. összehasonlítva a ház értékét a fentebb említett tatai és tóvárosi lakosok hagyatékában feljegyzettek árával, megállapíthatjuk, hogy ennek lényegesen magasabb volt a becsértéke az átlagosnál.

36 A leltár tételei között több sajátos tárgy is utal az elhunyt képzettségére, foglalkozására. Ezek közé tartoznak elsősorban a sajnos csak általánosságban 32 Révhelyi Elemér: A tatai majolika története, das Geschichte der Majolika Fabrik in Tata. Bp., 1941. (továbbiakban: Révhelyi, 1941.) 15. p. (Bibliotheca humanitatis historica; 8.) Katona Imre egy tanulmányában megfogalmazza kételyeit Schweiger 1768-ban történt Tatára érkezésével kapcsolatban. Véleménye szerint csak 1770 után költözhetett oda és bizonytalan, hogy a fajanszgyárnak egyáltalán dolgozott-e. Katona Imre: A tatai fajansz-, kőedény- és porcelánkészítés a 18. század közepétől az 1900-as évekig. In: Fülöp- Kisné, 2001. 333., 336. p. 33 Weimer Tibor: Tatai szobrok, emlékmüvek, emléktáblák. Tata, 1980. 15. p. (Komárom megyei honismereti kiskönyvtár) 34 „a tatai kálvária csoport, a plébánia templom oltárfeszülete, a főtéri Mária Immaculata, Neumoki szent János szobra, az Esterházy kastély szökőkútjának női alakja s a kis kastély homlokzatának puttói mind a holiest majolikagyár tárgykörének ismétlődő, de érettebb, fejlettebb nagyméretű kompozíciói.'''' Révhelyi, 1941. 71. p. 35 Természetesen a licitációs jegyzőkönyv már nem őrzi a tárgyak eredeti helyét, hiszen a vásárlások sorrendjét rögzítette. 36 Kemecsi, 2003. 141. p.