Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Mátay Mónika: A testáló ideje. 18-19. századi debreceni végrendelkezők időfelfogása
A testáló ideje. 18-19. századi debreceni végrendelkezők időfelfogása 155 illetve a nekik szánt adomány értékét határozta meg. A leggyakrabban a temetéssel kapcsolatban csak annyit kért a testáló, hogy hozzátartozói vagy jóakarói gondoskodjanak tisztességes és rangjához méltó eltakarításáról. 15 A végrendelkezők pénzt hagytak a szertartásra, vagy úgy intézkedtek, hogy azt a behajtott adósságból vagy eladott ingóság árából kell fedezni. Sokan takarékosságra szólították fel az életben maradókat. Szoboszlai Péter cívisgazda határozottan megtiltotta a túlzott költekezést, és úgy intézkedett, hogy temetése után hozzátartozói még halotti tort se tartsanak: semmilyen illetlen vendégeskedés ne legyen". A debreceni református temetkezési szertartások és a sírhelyek a reformkorig puritánul egyszerűek voltak. 17 A sírokra általában csak fából készült, négyszögletes, oszlop alakú fej fát helyeztek, amelyre a halott nevét és legfontosabb adatait vésték. 18 Az előkelőbbek fej fáira epitáfiumot, sírverset szerkesztettek az erre felkért kollégiumi diákok vagy tanárok. Az epitáfium a halottat méltató, kiemelkedő cselekedeteit elbeszélő nekrológ, amit - Zoltai Lajos megfigyelése szerint - néha teljes terjedelmében a fej fára írtak. A katolikusok többsége ezzel szemben már a 18. században és a 19. század elején is sokkal részletezőbb, aprólékosabb előírást hagyott hátra a temetés módjára és a sír elkészítésére vonatkozóan. 19 Az 1860-as és különösen az 1870-es években azonban a református végintézkedésekben is megjelentek a temetéssel kapcsolatos, immár sokkal pontosabb, személyre szabott utasítások. Vásári Gábor hentessegéd 1873-ban tett testamentumában sógorának 240 ft-ot azzal a feltétellel hagyott, hogy állíttasson 15 Michel Vovelle provence-i testamentumok elemzése kapcsán szintén találkozott ezzel a megfogalmazással. Megfigyelése szerint a 18. század második felétől a fenti rendelések száma csökkent, végül a század utolsó két évtizedében teljesen eltűntek a testamentumokból a kodifikált intézkedések. A francia történész feltételezése szerint a folyamatban a társadalom hierarchikus struktúráinak folyamatos bomlása, a rendies jelleg eltűnése érhető tetten. A debreceni testamentumokban ez a változás szintén kimutatható, bár a 19. században, sőt az individualizálódó temetési szertartási előírások idején, tehát az 1860-as és 1870-es években is előfordul a „rangjához méltó" formula használata. Ebből azonban semmiképp sem következik a társadalom rendies jellegének bomlása. Vovelle következtetése mindenképpen eltúlzott: véleményem szerint itt nem a rendies versus polgári szerkezet változása mutatható ki, csupán arról van szó, hogy a temetésekkel kapcsolatos előírások idővel individuálisabbak lettek, a bevett szófordulatokat pontosabb és egyedibb előírások váltották fel. Vovelle, Michel: Piété baroque et déchristianisation en Provence au XVIIIe siécle. Les attitudes devant la mórt d'aprés les clauses des testaments. Paris, 1978. 697 p. 16 HBML Dtir. Vr. 1470. sz. Szoboszlai Péter végrendelete, 1817. január 11. 17 Zoltai Lajos szerint az első márványból készült síremlékek az 1830-as években jelentek meg debreceni temetőkben. Zoltai Lajos: A kálvinizmus és a művészet Debrecenben. A debreceni temetők művészete. Debrecen, 1928. (továbbiakban: Zoltai, 1928.) 23. p. 18 Zoltai, 1928. 20-21. p. 19 Róth Mihályné Durchenvald Erzsébet például rekviemet és miséket rendelt, azt kérte, hogy halála után 200 szentmisét szolgáltassanak egész családja számára. Emellett úgy rendelkezett, hogy testét férje sírjában helyezzék végső nyugalomra. HBML Dtir. Vr. 1465. sz. Róth Mihályné Durchenvald Erzsébet végrendelete, 1816. október 23.
