Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Mátay Mónika: A testáló ideje. 18-19. századi debreceni végrendelkezők időfelfogása
Mátay Mónika A TESTÁLÓ IDEJE. 18-19. SZÁZADI DEBRECENI VÉGRENDELKEZŐK IDŐFELFOGÁSA 1 A testáló - és egyelőre beszéljünk általános alanyról, a Testálóról - különleges kapcsolatban áll az idővel. Egyfelől visszatekint, összegez, mérleget készít, számot ad a múltban megtörtént eseményekről, másrészt a jövőre vonatkozó döntéseket hoz. Ezek a döntések olyan időre vonatkoznak, amelynek ő már nem lesz részese, rajtuk keresztül mégis nyomot hagyhat abban a földi világban, amelyben fizikailag már nem lesz jelen. Ezért még életében, a közvetlenül észlelhető jelenben próbálja „megragadni", befolyásolni, alakítani a jövőt. A múlt és a jövő mezsgyéjén állva beszél, de persze ezzel mindannyian és minden pillanatban így vagyunk. A végrendelkező azonban tudatában van, tudatosan reflektál „határ helyzetére", így vissza- és egyben előretekint a küszöbről. Ez a sajátos küszöbön állás többszörösen is összekapcsolja az idővel. Számadását emlékeire hagyatkozva, a múlt felidézésével készíti el. ítéletei és döntései a múltra épülnek, ugyanakkor a jövőben bekövetkező események valószínűségén alapulnak. Ráadásul az összegzés az élet kitüntetett pillanatának ünnepélyes aktusa, melyben a földi idő és a szakrális idő összeér. Az alábbi dolgozat tárgya az örökhagyó és az idő kapcsolata, pontosabban az, hogy 18-19. századi debreceni testálok hogyan érzékelték az időt, és végakarataikban mi ennek az érzékelésnek a lenyomatai A testamentum mint történeti forrás azért vált érdekessé a számomra, mert úgy is olvasható, mint az élettörténet narratívája, amely értelemszerűen, szorosan tapad az idő észleléséhez. Először a személyesség fogott meg a végintézkedésekben, az a kilátás, hogy „párhuzamos életrajzokból" ismerhetem meg a cívisek házasságról, halálról, szerencséről vagy éppen megpróbáltatásról vallott nézeteit, gyerekeikhez fűződő viszonyát, kritikus élethelyzetekben, betegségben, öregségben, elszegényedésben, tűzvészek, háborúk és járványok idején szerzett tapasztalatait. Minél több dokumentumot dolgoztam fel, annál világosabbá vált 1 A dolgozat doktori disszertációm alapján készült, amelyben 950 darab 1700 és 1875 közötti debreceni testamentumot elemeztem kvantitatív és kvalitatív módszerekkel. Lásd Mátay Mónika: Halál, akarat, törvény. Testamentumok és hagyatéki perek a 18-19. századi Debrecenben. PhD disszertáció. ELTE BTK. Bp., 2002. 266 lev. 2 Az idő fogalmához lásd egyebek mellett: Crosby, Alfred Worcester: The Measure of Reality. Quantification and Western society, 1250-1600. Cambridge-New York, 1997. XIII, 245 p.; Crump, Thomas: Az idö. In: Uő: A számok antropológiája. Ford. Dankó Zoltán. Bp., 1998. 98109. p.; A megfoghatatlan idő. Tanulmányok. Föszerk. Fejős Zoltán; szerk. Granasztói Péter, Szeljak György, Tasnádi Zsuzsanna. Bp., 2000. 459 p. (Tabula könyvek; 2.); Időben élni. Történeti-szociológiai tanulmányok. Vál. Gellériné Lázár Márta; ford. Berényi Gábor et aL Bp., 1990. 238 p. (Hermész könyvek); Gurevics, Áron Jakovlevics: „Mi az idő?" In: Uő: A középkori ember világképe. Ford. Előd Nóra. Bp., 1974. 80-133. p.; Heidegger, Martin: Az idö fogalma. A német egyetem önmegnyilatkozása. A rektorátus, 1933/34. Ford. és a bev. írta Fehér M. István. Bp., 1992. 118 p.