Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Buskó Tibor László: „A Göcsejhez tartozni" - A történeti örökségre utaló fogalomhasználat diszkóntinuitás-modelljének tanulságai néhány göcseji kistérség példáján

,A Göcsejhez tartozni" - A történeti örökségre utaló fogalomhasználat... 129 1.) Az Őrség-Göcsej-Hetes Térségi Területfejlesztési Társulás az eróziót igyekezett a valóságosnál szerényebb mértékűnek feltüntetni, és az élő néphagyományokra való utalások célja elsősorban az volt, hogy minél jobban ráirányítsa a pályázatok bírálóit - akár a tények megszépítésén keresztül is - a meglévő nyomokra. Az épített örökségre, a hagyományőrző csoportok által életbenntartott szokásokra és más hasonlókra történő utalások pedig szintén azt jelezték, hogy a történeti örökség még nem annyira erodált, hogy kellő anyagi segítséggel ne lehessen fenntartani, esetleg teljesebbé tenni azt. 2.) A Göcsej Térsége Vidékfejlesztési Társulás egy másik utat választott, és nem a még megtapasztalható nyomokra, hanem sokkal inkább a „Göcsejhez tartozás" azon - főleg a szaktudományok által archivált - emlékeire irányította a figyelmet, amelyeket kellő anyagi segítséggel fel lehet újítani. Igaz ugyan, hogy ezek az emlékek jelenleg nem tapasztalhatók meg a kistérség területén, de a felújítás után - a még megtapasztalható nyomokkal együtt - akár kulcsfontosságúvá is válhatnak a kistérség jövőbeli lehetőségeinek szempontjából. Vagyis a két kistérség fogalomhasználata a retorika mindenfajta különbsége ellenére mélyen rokon, hiszen mindketten a SAPARD-támogatásokat kívánják felhasználni arra, hogy a legfeljebb nyomokban jelenlévő történeti örökségüket újrakonstruálják. Ez az újrakonstruálás előtt álló „Göcsej" azonban a pályázati szövegek mögött álló területfejlesztési diskurzus szabályrendszerének megfelelően teljesen új jelentést kapott. Ahhoz, hogy ezt az újdonságot megérthessük, befejezésül - Szentmihályi Imre kutatásait kiindulópontként használva - át kell tekintenünk a „Göcsejhez tartozás" vázlatos történetét. BEFEJEZÉS HELYETT: A „GÖCSEJHEZ TARTOZÁS" FOGALOMTÖRTÉNETE Szentmihályi Imre figyelemreméltó tanulmányában a „Göcsejhez tartozás" fogalomtörténetének durván két állomását különítette el. A kutatások szerint a Göcsej elnevezés először 1689-ben bukkan fel. Ha hihetünk a szerzőnek, ekkoriban a Göcsejhez tartozónak kizárólag a szegek vidéke, tehát Milejszeg, Becsvölgye és Petri keresztúr környéke kisnemesi lakossága definiálta önmagát. A 19. század folyamán azután ez a helyzet alapvetően megváltozott: A Göcsej-kutatás úttörői - névszerint Pálóczi Horváth Ádám, Plánder Ferenc és a folyamatot beteljesítő Gönczi Ferenc - egyre inkább azt a bővebb földrajzi-néprajzi egységet kezdte a Göcsejhez tartozónak érteni, amit az 1. számú térképen magam is bemutattam. A leglényegesebb változásnak azonban talán nem is a Göcsej földrajzi kibővülését, sokkal inkább jelentésének radikális átalakulását kell tekintenünk. A korai Göcsej-fogalom ugyanis fentiek szerint az önidentifikáción alapult, ezzel szemben a 19. század folyamán kibővült Göcsejhez tartozónak már a Göcsej kutatásának 29 Szentmihályi Imre: Göcsej terűletfogalmának alakulása. Deák Ferenc Göcsejről. In: Tanulmányok Deák Ferencről. Szerk. Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1976. (továbbiakban: Szentmihályi, 1976.) 107-121. p. (Zalai Gyűjtemény; 5.)