Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csekő Ernő: Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901
102 Személyes idő - történelmi idő Csekö Ernő Ugyanis a szociális feszültségek elsődleges okául szolgáló Eszerházy-hitbizomány léte ellenére a pincehelyi választókerületben - és jellemzően annak nagyobbik részét kitevő, és a hitbizomány területének elhelyezkedésével is egybe eső tamási járásban - az a Néppárt bizonyult több választáson keresztül meghatározó erőnek, amely az arisztokrácia irányítása alatt állt, és jellegadó főrendi vezetői a Zichyek mellett épp az Esterházyak közül kerültek ki. Szabó Miklóst idézve: „ahol társadalmi tagozódás, uralmi struktúra és intézményi rendszer eleve érinthetetlen, ott kizárólag a mobilitás másodlagos kérdései körül alakulnak ki nyílt vagy burkolt ellentétek"^ Ez a tárgyalt esetre lefordítva azt jelenti, hogy miután a hitbizomány léte érdemben - néppárti részről pedig semmiképp - nem volt kétségbe vonható, a „mobilitási érdekharc" csak a hitbizomány üzemeltetésének módozataira, a bérlők kilétére vonatkozhatott. Ezen érdekellentét, illetve a nagybérletek által támasztott verseny során elszenvedett frusztráció feloldásához pedig az etnocentrikus megközelítések kézenfekvőnek tűnő magyarázatot nyújthattak. Az etnocentrikus magyarázatoknak jellemzője, hogy lényegi magját tekintve - akár önmeghatározásról, akár magunk helyzetének értelmezéséről van szó - a szembenálló, vagy annak feltételezett etnikai csoporthoz viszonyítva történik, jelentős helyet biztosítva az előítéletek működésének. 64 Az előítélet pedig az attribúción - az előítéletből következő szándék, vagy cselekedet tulaj donitásán - keresztül szorosan kapcsolódik az agresszióhoz, illetve elvezethet ahhoz. Szociálpszichológiai értelmezés szerint az előítélet funkciója egyrészt abból áll, hogy az érdekérvényesítésből illetve érdekkonfliktusból, tehát racionálisan jól leírható, tényszerű helyzetből fakadó agresszív cselekedet - a másik érdekeinek sérelmére elkövetett lépés -jogosságához érveket szolgáltat. Tehát, az agresszív cselekedet során fellépő disszonáns érzés leküzdéséhez, a „tisztességes ember"-hez kapcsolódó önkép megőrzéséhez szükségesnek bizonyul(hat) az agresszió elszenvedőjének erkölcsi leértékelése, lealacsonyítása, ami közösségek egészére vonatkozóan negatív előjelű előítéletekben, képzetekben ölthet testet. 6 ' Tárgyalt témánkra adaptálva ez akképp írható le, hogy akár az újkonzervatív politikai mozgalmak által hirdetett, a zsidóság gazdasági szerepét, társadalmi pozícióit ellensúlyozni, korlátozni kívánó politikáról, akár a zsidókkal szembeni, konkrét esetekben megnyilvánuló agresszív fellépésről van szó, annak jogosságához, igazságához a zsidók egészére kiterjesztett, és érvényesnek vélt előítéletek szolgálhatnak erkölcsi alapul. Természetesen egy választási küzdelem, belső logikája folytán magában hordja az érzelmek, indulatok eluralkodásának lehetőségét, főleg olyan esetben, mint amilyen a szóban lévő pincehelyi választás volt, amikor a korabeli átlagválasztó számára is könnyen átlátható a két jelölt közötti különbség, sőt átélhető a közöttük meglévő szembenállás. Az egyszerű választók szintjén szociális elégedetlenségből fakadó kapitalizmus- és zsidóellenesség, illetve antiklerikalizmus63 Szabó, 1981.362. p. 64 Csepeli György: Előítélet és antiszemitizmus. 11. kiad. Bp., 1998. 13-34. p. 65 Aronson, Elliot: A társas lény. Bp., 2000. 183-229. p.
