Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
III. SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS ISKOLÁZTATÁS - Zsidi Vilmos: A bécsi Export Akadémia magyarországi hallgatói 1898-1919
A Bécsi Export Akadémia magyarországi hallgatói (1898-1919) 99^ lágy vármegye. A 8 horvátországi vármegye feléből mindösszesen 5 magyar anyanyelvű hallgatót találtunk. Az 1. táblázatban megadott 17 település közül 6, a 2. táblázatban felsorolt 11 vármegye valamelyikére esett. E vármegyék mindegyike l-l várossal szerepelt, kivéve a 2 várossal (Pozsony, Nagyszombat) „jelentkező" Pozsony vármegyét. Ezen adatok értelmezését segíti, ha azokat nem önmagukban, hanem a két fent bemutatott - magyarországi akadémia hallgatóinak hasonló adataival való összevetésben vizsgáljuk. Az összehasonlítást csak százalékos arányban érdemes elvégezni, az abszolút számok jelentős eltérése miatt. A két magyarországi intézmény közül mindenképpen a KKA vizsgálata értékesebb. Bár a FKA profilja a közelebb állt a bécsi akadémiához, azonban működésének ideje, de méginkább a működéséhez kapcsolódó információ-mennyiség igen csekély, így az csak nagyon óvatosan kezelendő. Ha a KKA hallgatóinak születési helyét vizsgáljuk a területi megoszlás szempontjából (ld. térképvázat), akkor láthatjuk, hogy legtöbben - még a „helybeli" budapestieket is megelőzve - az alföldi régióból érkeztek (315 fő, 29,2 %). A sorban második a felvidéki régió (215 fő, 20 %), amely szinte azonos a FKA esetében kialakult százalékos aránnyal. Ide az Alföldről 38 fő (29 %), a Felvidékről pedig 27 fő (20,6 %) érkezett. Hasonló arányban volt képviselve a dunántúli régió is: KKA 157 fő (14,5 %), az FKA 20 fő (15,2 %). Jelentős viszont az eltérés Kelet-Magyarország esetében. Míg a FKA esetében 20 % feletti az arány, addig az e régióhoz közelebb eső KKA esetében ez csak 10 %, amely a BEA kelet-magyarországi hallgatóinak arányhoz közelít. A régiók szempontjából szemlélve a kapott adatokat, megállapíthatjuk, hogy a Felvidékről érkeztek legtöbben mindhárom akadémiára (20-30 % között). Szerényebb hányadban (14-19 %), de közel egyenlő arányban képviseltette magát a dunántúli régió. E két régióból jutottak el a legtöbben Bécsbe. Az alföldi régióból szinte azonos arányban tanultak jövendő külkereskedők Budapesten és Fiumében, ahová Kelet-Magyarországról érkeztek a legtöbben. A három intézmény iránt egyik régióban sem csökkent 10 % alá az érdeklődés. A KKA hallgatóinak születési helyeit vizsgálva kitűnt egy sajátosság: a beiratkozottak viszonylag nagy hányada (14,6 %) öt déli vármegye (Baranya, Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Krassó-Szörény) összefüggő területéről származott. Tehát éppen azokról a területekről, amelyek közel voltak a balkáni országokhoz vagy - az utóbbi három esetében - határosak voltak azokkal. A keleti akadémia pedig pontosan ezzel a keletnek nevezett területtel folytatandó kereskedelem számára képezte a szakembereket. 12 (Vö. térképmelléklet V. régió) A keleti és a fiumei akadémia adataival is elvégezve a vármegyénkénti csoportosítást - Budapest nélkül - a következő eredményeket kapjuk: Az összes magyarországi vármegye (63) - Udvarhely kivételével - képviselve volt a KKA-n, 12 A KKA hivatásáról Id. Dr. Kunos Ignác: A magyar kir. KKA története. In: KKA Szövetségi Ért. 1910/8-9. 1-3. p.
