Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
III. SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS ISKOLÁZTATÁS - Tóth István György: írástudatlan tanítók és üresen álló iskolák: a 17-18. századi iskolatörténet csapdái
84 írástörténet - szakszerüsödés Tóth István György sócról származó vend volt. Már 15 éve látta el itt a katolikus pap teendőit, azaz az ellenreformáció nyomása alatt nem gyülekezetet cserélt, hanem - legalábbis külsőségekben - vallásfelekezetet. ,Alig katolikus, babonákkal teli..." ember jegyezte fel róla Kazó István: valláscseréje felszínes lehetett. A két vallás szolgálatában legalább négy évtizedet töltött el a nádasdi hívek irányítójaként, ám akárcsak Hercegszőllősi János - Szmodics Mihály is megrekedt az olvasnitudás szintjén, írni nem tudott. Ha nem vesszük figyelembe az iskolamester szó korabeli jelentését, megtévesztőek lesznek a statisztikáink is. A 18. század második felében az állami összeírások alapján Vas iskolaügyét Somogy megyéével hasonlíthatjuk össze. A vasi 213 tanítóval szemben az 1770es években Somogyban csak 146 tanító működött, ám a megye lélekszáma is alacsonyabb volt: 188.000 helyett csak 126.000 fő élt itt, azaz 1 tanítóra mindkét vármegyében nagyjából ugyanannyi lakos jutott: Somogyban 863, Vasban 867. Ezek a számok korrekció nélkül azonban igencsak megtévesztőek, és szinte érthetetlenné teszik Csokonai 1799. évi kifakadását: „Hát csak kanásznak való a somogyi paraszt?" (Jövendölés az első oskoláról...) A tanító szó ugyanis maga is félrevezető: 1770-ben a somogyi tanítók 37 %-ának egyetlen tanulója sem volt, és csak 61 %-uk tanított legalább olvasni. Hiába hívtak valakit tanítónak, ha még az olvasásra sem oktatott, akkor - akárcsak a vasi Tótság mesterei - valójában csak kántor volt. A látszólag egybeeső számadatok ellenére tehát Vas megyében sokkal kedvezőbbek voltak az alfabetizáció feltételei, mint az elmaradottabb Somogyban. Csokonai tehát nem tévedett. Ez tükröződik abban is, hogy Benda Kálmán kutatásai szerint 1769-ben a somogyi falvak és mezővárosok közül alig 8-ban (2,9 %) akadt legalább 1 írástudó bíró vagy esküdt, míg Vas megyében ez az arány viszonylag kedvezőbb: 6,9 %." Az egyes iskolákban igen eltérő szinten folyt az oktatás: voltak latinul tanító falusi mesterek, sok iskolamester azonban még írni sem tudott. Ha a 17. század végén Vas megyében összeírt katolikus és evangélikus tanítók iskolai végzettségét összevetjük, akkor meglepően egyező képet kapunk. Mindkét felekezet iskolamesterei közül 1697-ben nem kevesebb, mint 16 % írástudatlan volt, csak olvasni tudtak, ők tehát a legjobb esetben is csak olvasásra taníthattak. Az egyes gimnáziumi osztályokba is nagyjából ugyanannyian jártak a két felekezetből: 7 illetve 8 syntaxistát, 2-2 poétát és 5 illetve 6 rhétort találtunk az iskolamesterek között az egyes gimnáziumi osztályok korabeli elnevezései szerint. 3 evangélikus és 1 katolikus mester pedig logikát is tanult, azaz az akadémiai éveket is megkezdte. 12 A későbbi vizitációk sajnos nem fordítottak gon10 MOL Filmtár 52. Ibi. 700. Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története. Sopron 1924.273.218. 11 Benda Kálmán: Az iskolázás és az írástudás a dunántúli parasztság körében az 1770-es években. In: Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1977. 123-132. Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. Bp. 1989. 2155. Csokonai Vitéz Mihály minden munkája. Bp. 1973. I. 557-558. 12 MOL Filmtár 52.
