Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

III. SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS ISKOLÁZTATÁS - Tóth István György: írástudatlan tanítók és üresen álló iskolák: a 17-18. századi iskolatörténet csapdái

írástudatlan tanítók és üresen álló iskolák: a 17-18. századi iskolatörténet csapdái 83 vasárnapi prédikáción kívül a hétköznapokon elvárta tőle a gyerekek oktatását is. Mikor azután a 18. század első harmadában a katolikus egyház szervezete helyreállt, és képzett, felszentelt plébánosok váltották fel a licenciátusokat. ezek közül sokan mint iskolamesterek, azaz, mint kántorok találtak kenyeret. Mikolics Miklós plébános 1756-ban a tótsági Csendlak iskolamestere, korábban azonban a Sopron megyei mezővárosban, Szentmargiton volt licenciátus. Aligha véletlen, hogy a tótsági tanítók közül a fejlettebb vidékről érkezett Mikolics volt az egyetlen, aki valóban tanított is, a többi szlovén iskolamester, mint láttuk, tanítással egyáltalán nem foglalkozott, ők valójában kántorok voltak. Nem egyszerűsíthető le azonban a képlet a protestáns oldalon sem. Ha egy faluban teológiát végzett evangélikus lelkész és gimnáziumot végzett evangélikus iskolamester is működött, akkor a munkamegosztás egyértelmű volt. Nemcsak a plébánosok helyett licenciátusokat küldő katolikus, de az evangélikus egyház is híján volt azonban elegendő tanult férfiúnak, és így a legtöbb faluba csak egy, legfeljebb gimnáziumot végzett evangélikus mester jutott. A katolikus vizitátorok láthatólag nem tudták, hogy mihez kezdjenek velük, hol a plébánosnak, hol az iskolamesternek fenntartott rubrikába írták be őket. Az iskolamesterek is ellátták a lelkész teendőinek egy részét, vasárnaponként felolvastak a népnek és prédikáltak is, másrészt viszont a lelkészek - ha külön tanító nem volt a faluban - maguk oktatták írásra-olvasásra a gyerekeket. 1778-ban - tehát jócskán a katolicizmus Vas megyei győzelme után -jegyezte fel Szily János szombathelyi püspök, hogy Magyargencsen az evangélikus hívek nem akarják fizetni a katolikus mestert, mondván, hogy a plébánosnak kell eltartania, neki adva saját jövedelme negyedét, mint ahogy az evangélikus prédikátor tette egykor, „...ha ő maga egyszersmind az iskolamester tisztének megfelelni nem akart." A későbbi korok meghatározott ismérvekhez kötötték és válaszfalakkal rekesztették el a lelkészi és az iskolamesteri hivatást. Anakronizmus volna azonban a 18. századi rendezett viszonyok vissza vetítése ebbe a tanult emberekben szűk korba: 1697-ben az ötvennyolc éves Hercegszőllősi János már tizenegyedik éve működött Rábagyarmaton, mint katolikus licenciátus. A török hódoltságból, Baranya megyéből jött ide, korábban evangélikus lelkész volt. E kettős egyházi karrier ellenére sem végzett iskolákat, csak olvasni tudott, írni nem. Nem volt egyedülálló Hercegszőllősi János esete. 1659-ben Nádasdon működött Szmodics Mihály, evangélikus lelkész. Fiatal ember volt, az előző évben avatták fel papnak. Kazó István, a majdnem négy évtizeddel később, 1698-ban vizitáló katolikus főesperes Szmodics Mihályt katolikus licenciátusként említette Nádasdon. A 69 éves férfi - akit Kazó horvátnak mond - valójában a tótsági Pu7 MOL C 39 Helytartótanácsi It. Acta fund. Lad. E.I. Vas m. Tótság: MOL Filmtár 5198. fol. 1128. 8 MOL Filmtár 23724. fol. 196. 9 MOL Filmtár 52. fol.798.