Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása

A 12. századi magyar kódexírás alakulása 59 kes írású bejegyzés hitelességével kapcsolatban azonban már korábban komoly kételyek merültek fel. Ugyanakkor érdekes módon elkerülte a figyelmet Imre király 1198. évi, esztergomi oklevelének az írása (DF 248 310), amely paleográfiai sajátosságait illetően nagy mértékben megegyezik a vitatott írással. Úgy látszik, volt egy időszak a gotizáló oklevélírás meghonosodásának éveiben, amikor bizonyos scriptorok kezében szinte szétesett az írás tractatiója, és egy látszatra gondatlan, fésületlen íráskép jött létre. E szempontból érdekes megnézni Imre király egy másik, 1198 és 1202 közötti oklevelének írását (DL 38). A 12. század második felére illetve a 13. század elejére számos olyan hazai kéziratunk van, amelyek a tárgyalt, konzervatív írásstílus valamiféle hatását mutatják. Közülük az első csoportba azokat sorolnánk, amelyek még nem mutatják a század végének rendkívül szorossá váló ductusát, és trac táti ójukban nem lelhetők fel az erőteljes gotizáló törések. Véleményünk szerint ilyen a reini Maximus Confessor és Joannes Damascenus szövegek Cerbanus-féle fordítása (Zisterzienserstift, Ms.65.). A legutóbbi datálással szemben, mi inkább az előszóban is említett, Dávid apát halálának évéhez (1150) közelebb, a század harmadik negyedére helyeznénk az írást.

17 Ennél jóval későbbinek érezzük az Ernst-kódex Szt. István legendáit (OSzK, Cod.lat. 431.). A több kéz által írt kéziratot inkább a század végére tennénk (Schneider. Abb.4, 13.).

18 Varjú Elemér jó érzékkel mutatott rá az egyes kezek eltérő írására, a különbséget pedig az ifjú és az öreg másolók generációs ellentétével igyekezett feloldani. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az egyes másolók kezén eltérő módon és eltérő mértékben talált utat a gót írásalakítás. Legkonzervatívabbnak a magyar legendákat másoló, negyedik kéz tűnik, míg a többi scriptor egy, már jellegében hangsúlyosan gót írásképet produkált. A századforduló körüli évekre soroljuk a reini legenda-gyűjteményt (Zisterzienserstift, Ms. 69.) és a Hartvik-legenda kéziratát (OSzK, Cod.lat. 17.). Utóbbi szintén több kéz munkája.

19 Ezek a kéziratok egyúttal átvezetnek a 13. század elejére, amikoris az írástípus régi ductusából sok minden megőrizve, szabályos gót könyvírás képét nyújtja. Karin Schneider fontos albumából jól ismerjük a dél-német írások gotizálásának útját. A reini és budapesti kézirathoz hasonló írások a 12. század utolsó negyedéből származnak (Schneider, Abb. 28,29.). A 12. század végére helyezhető a töredékkatalógus második Ágoston-töredéke (tab. 4.), amely egyúttal a srégovális gotizálódásának lehetőségét is jól szemlélteti." Az ún. Garamszentbenedeki lekcionarium (MTAK T48-48a) is a század végére tehető, és jellegzetességeiben a Schneider által rajnai négyzetes, egyébként dél17 „Kódexek" No. 14. 18 „Kódexek" No. 16. 19 „Kódexek" No. 18, 17. 20 Fragmentaim. (8.jegyz.) No. 5.