Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása

A 12. századi magyar kódexírás alakulása 55 Az írás tempójának gyorsítása nem igényelte egyúttal az írástípussal való gyökeres szakítást, legalábbis a 13. század elejéig nem. Persze rögtön még egy okot megjelölhetünk, ti. azt, hogy az említett írásgyakorlat jól illett a fennmaradt kéziratok műfajához (sacramentarium, liturgikus kézikönyv, legendárium, reprezentatív törvényszöveg-másolat stb.). Nem véletlen, hogy ha iskolai traktátusról, zsinati kánonok gyakorlati célú másolatáról stb. van szó, akkor előtérbe lépett az írás dictamen jellege, néhány betűtag kurzivitás irányába mutató alakítása, a rövidítések sűrűbb használata. A 11-12. századi kéziratok közül éppen a Pray-kódex az egyetlen datálható kézirat, mégpedig annak is a harmadik másoló keze: 1192 és 1195 közé. Az íráskép hasonlósága alapján nem alaptalan, ha a sacramentariumhoz kötött Micrologus-rész írását is azonos módon datáljuk és lokalizáljuk. A kézirat alapján azt akár Boldván, akár Jánosiban másolták - képet kapunk egy kisebb kapacitású bencés scriptorium írásgyakorlatáról, és nem tekinthetjük véletlennek, hogy egymás után két kéz is a gotizáló jegyektől teljesen érintetlenül alkotott. Az írás egyébként nem srégovális, annak inkább csak közvetett hatását mutatja. Karin Schneider írásminta-albumában számos példát találunk arra, hogy a 12. század végi írások csak ductusukban és a gotizáló jegyek hiányában hasonlítanak a srégovális típusra, egyébként se nem srég (jobbra dőlő), se nem ovális az „o" betű. A tiszta, klasszikus srégovális írás csak kevés emléken fedezhető fel, valószínűleg a részben belőle is kialakult szorosabb ductusú, de már merőleges szögű írások válhattak népszerűvé. Jelen ismereteink szerint az írástípus első hazai emléke a Zágrábban őrzött, ún. Esztergomi benedictionálé all. század végéről, a 12. század elejéről.

6 A két végpont között igen nehéz a datálatlan és tartalmi érvekkel nem is datálható kéziratok elhelyezése. Mégis, a hazai összehasonlító anyag gyarapodásával talán elérkeztünk arra a pontra, amikor megkísérelhetjük felvázolni a kódexemlékek relatív kronológiáját. Magunk is jól éreztük annak nehézségét, amikor minden egyes felmerülő dokumentumot külön-külön kellett datálnunk anélkül, hogy rendelkezésünkre állna a hazai emlékanyag valamiképpen elrendezett sorozata. Ennek a kívánalomnak alapvetően majd csak a Sarbak Gábor által a legutóbbi kódex-konferencián vázolt „Inventaire illustre de manuscrits médiévaux en Hongrie" tesz majd eleget, bizonyos előzetes áttekintés megtétele azonban semmiképpen sem tűnik haszontalannak. Erre éppen egy általunk feldolgozott töredék datálását hozhatjuk fel példának. A töredékkatalógus második kötetében szereplő, Augustinus Caesarius Arelatensis sermonarium töredék írását kezdetben 11. század véginek véltük. Ezt Bernhard Bischoff módosította a 12. század második felére, és így jelent meg Magyar Könyvszemlebeli cikkünk5 „Kódexek" No. 23. 6 Kniewald Károly: Az Esztergom Benedictionálé (Zágráb, MR 89.) in Magyar Könyvszemle 1941 213-231. 7 Sarbak Gábor: írástörténeti szempontok a proveniencia meghatározásánál (Vázlat és program), in Ars Hungarica 17, 1989 29-32.