Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - J. Fodor Andrienne: Magyarországi Gergely, az assisi kolostori scriptorium 14. századi szövegjavító szerzetese
46 írástörténet - szakszerüsödés J. Fodor Adrienne az, hiszen az ö érsekségével csaknem egy időben élt Magyarországi Gergely is az assisi kolostorban. Ki volt ez az eddig ismeretlen, magyar származású ferences, akinek bejegyzését az assisi kódex megőrizte? Sem Wadding katalógusa, sem pedig a Spicilegium Bonaventurianum X-XII. kötetei nem említették meg, amelyek pedig több assisi scriptor nevét felsorolják. Gregorius de Hungáriát többet is ismerünk, de közülük csak kettő élt a 14. században. Egyiket Veres említette: 1321-ben a bolognai egyetem hallgatója volt, és egy lányszöktetési botrány egyik vádlottja lett. Egy spanyol joghallgatót segített, hogy megszöktesse a bolognai jegyző lányát. Mindketten szokatlanul szigorú büntetést kaptak: a spanyol diákot - mint főbünöst - lefejezték, a bűntárs Gregorius de Hungáriát - akinek sikerült megszöknie - távollétében halálbüntetéssel sújtották. Nem tudjuk, mi lett vele később, de nem valószínű, hogy azonos lett volna a néhány évtizeddel későbbi assisi ferencessel. Lehet viszont, hogy ő az, aki korábban Magyar Illés oldalán részt vett a krimi tatárok megtérítésében. XII. Benedek pápa 1338-ban követeket küldött Csinibéghez, mely követség tagjai Nicolaus Bonetus, a szent theologia professzora, valamint három ferences szerzetes: Nicolaus Molanus, Johannes de Florentia és Gregorius de Hungária voltak. 10 Ma gyár Illés pedig Csinibég udvarában csatlakozott a küldöttséghez. Az Itáliából érkező legátusokat a pápa a magyar királynak is jóindulatába ajánlotta. Lehetséges, hogy ugyanez a ferences közel harminc évvel később az assisi kolostorban szöveget javított? Cenci a katalógusában megemlítette, hogy az assisi kolostorban 1367-ben élt egy Gregorius de Hungária . Személyéről azonban semmit sem sikerült megtudnunk. Sajnos, az assisi ferences levéltár átnézése és a magyar vonatkozások kigyűjtése nem történt még meg, pedig Magyarországi Gergely ottani tevékenységére leginkább onnan remélhetünk adatokat. A kolostor kódexei közül az utóbbi években három magyar provenienciájú illetve magyar vonatkozású kódex is előkerült, és a rendi levéltár is tartogathat hungarikumokat. Ha személyéről nem is sikerült többet megtudnunk, de a középkor néhány, névszerint is ismert magyar scriptoraink száma eggyel gyarapodott, emellett - az assisi rendtartomány központi kolostorának szövegjavítójaként folytatott tevékenysége alapján - még külön érdeklődésünkre is számot tarthat. 9 Veress E.: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221-1864. Budapest, 1941.20-241. 10 Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 171 l-ig. 1. köt. Budapest. 1923. 37-38 1. 11 Hivatkozik: Piana, II card. Albornoz e gli ordini religiosi. (Studia Albomotiana XI. Publicationes del Real Colegio de Espana 1972. 483-519.) - ennek 513. lapján: „Gregorius de Hungária erat Assisi an. 1367."