Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Vizkelety András: A Leuveni Kódex palimpszeszt-lapjai és magyar scriptorai

A Leuveni Kódex palimpszeszl-lapjai és magyar scriptorai 41 revette. Ezt a kezet ugyanis nagyon könnyen elválaszthatjuk a többitől az „or"ligatura második betűje alapján - amely egy farokkal ellátott -, tehát az alsó szárak zónájába lenyúló „z" alakját vette fel. Ennek a kéznek a tevékenységét már a kötet első részében a margón (80v, 127v), majd később gyakrabban (222v, 227rv, 229r-v, 230r, 231v, 281r és a fent megadott helyeken) megfigyelhetjük. E kéz tulajdonosa volt tehát az a magyar szerzetes, aki - bejegyzéseinek tanúsága szerint - legintenzívebben használta a kódexet. Az általa bejegyzett szövegek tehát kétségkívül egy 13. századi magyar ember müvei, vagy legalább is irodalmi tájékozottságának, érdeklődésének tanúi. 3.3. Az index keze (254r) nagyon hasonló duktussal írt mint a Siralom keze, mégsem merem a két kezet azonosnak mondani, mivel a Siralom kezének két jellegzetes betűje közül csak a „g" fordul elő az indexben, ez azonban nem mutatja az alsó száron azt a jellegzetes hurkot, amit a Siralom kezénél megfigyelhettünk. Jelenleg csak azt merem feltételezni, hogy ez a kéz végezte el a két eredetileg különálló kódexrész átszámozását, valamint hogy tőle származik a 296v alján a két és fél sornyi bejegyzés. A többi, Gragger és Mezey által magyarnak minősített kéz magyar voltának meghatározásához a kódex nem nyújt támaszpontot, ezek nemzeti voltának qualifikálását akkor lehet megbízhatóan elvégezni, ha a magyarországi kódexek és oklevelek írás-korpusza elkészül. II. A Leuveni Kódexben lévő palimpszeszt lapokra ugyancsak Gragger hívta fel a figyelmet. Az erre vonatkozó megjegyzés azonban csak dolgozatának német változatában található meg. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a Leuveni Kódexszel és az Ómagyar Mária-siralommal foglalkozó, eddigi irodalom nem foglalkozott e lapokkal. Valamennyi palimpszeszt lap a második kódexrészben - a 136. levél után található. 1983-ban a Párttörténeti Intézetben ultraibolya megvilágításban készült felvételek alapján két latinul és két görögül író kéz kivakart írását lehetett azonosítani. Az egyik - a jobban felismerhető és nagyobb formátumú latin szöveget író kéz a 13. század első felére datálható, és kimondottan olaszos jellegű, nemcsak az írás kerekded formája, hanem az „et" jellegzetes, az un. tironi jelekből átvett rövidítése is utal erre. Tartalmilag csak annyi állapítható meg, hogy Krisztus, szenvedésének történetéről szól (207r „...que passus est...natus id est...ex his id est..." ; 203r „...atus est infirmitate..."; 210r „...est Melchisedech id est...orum pertulisti..."). A sok id est rövidítés a témát magyarázó, kifejtő szövegre utal. A kisebb formátumú latin írás is kb. egykorú lehet a nagyobb alakúval, és semmi sem szól az ellen, hogy ezt is olaszos jellegűnek tartsuk, bár itt inkább A régi írás kivakarása után másodszor is beírt pergamentlapok elnevezése. 19 B. Bischoff 1984. márc. 17-én kelt levelében csatlakozott ehhez a datáláshoz és lokalizáláshoz. Az említett rövidítés fontosságára ö hívta fel figyelmemet.