Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Sarbak Gábor: A Fragmenta Codicum húsz éve

A Fragmenta Codicum húsz éve 33 az esztergomi egyház és a pálosok hangjelzett töredékeit tekintjük első lépésben, mivel művészet-, zene- és liturgiatörténet szempontjából lényeges jellemzőik jól ismertek, és - most kizárólag csak a töredékek közt vizsgálódva - paleográfiai oldalról pedig néhány darab máris jól elkülönült a többitől. A liturgikus kódexek írása nálunk is - miként általában mindenütt a 15. században - a gothica textualis vagy kalligrafikus igényű kivitele, a textualis formata. Ez azonban - természeténél fogva - kevés teret engedett az individuális hajlamnak, még abban az esetben is, ha scriptora más műfajú szöveg másolásakor, más betűfajta alkalmazásával esetleg felismerhetően egyéni jelleggel irt. A töredékek összehasonlítása során tűnt fel egy, a többitől jól elkülöníthető írás, amely kizárólag Magyarországhoz, közelebbről az esztergomi egyházhoz és a pálosokhoz köthető emlékeken található. NÉHÁNY PÉLDA Egyetlen kódex lapjait képezte az Egyetemi Könyvtár 115-119. számú töredéke. A 15. század első felére datálható textualis formata a nagyméretű pálos psalterium chori scriptorát dicséri. A töredéket borítójaként megőrző könyv a lepoglavai pálos kolostor tulajdona volt a 17. század első felében." (1. ábra) Az Egyetemi Könyvtár 193. számú töredéke novemberi és decemberi szenteket tartalmazó kalendárium. Rendi hovatartozásáról mindennél biztosabban tudósít minket a november 14-i Translatio S. Pauli ünnep, valamint az ünnepek pálosokra jellemző rangsora, a KL (kalendae) nagybetűk díszítése pedig más pálos emlékek díszítésével mutat rokonságot. Töredékünket az FI. kötet missaléhoz tartozó kalendáriumnak írta le a 15. század első feléből, ezt azonban egyszerűen Calendarium Paulinorumra kellene javítani, mivel nem dönthető el egyértelműen, vajon tényleg egy misekönyv vagy a fentebbi zsoltároskönyv első részét képezte-e? A pergamenlapokat egymás mellé helyezve, a betűk összehasonlítása alapján biztos, hogy ugyanannak a scriptornak a keze munkája áll előttünk. Ductusa a zsoltároskönyv folyó szövege miatt szorítottabb, míg a levegősebb kalendáriumlapoknál szabadabban, nem annyira egymáshoz nyomottan alakította ki betűit a másoló, természetesen a kötelező liturgikus rövidítések megtartásával. A két csoport lapjainak vonalazása - a sortávolság - egyébként egyezik. Különösen a „t", „b", a hosszú „s" betűnél figyelhető meg az írás enyhén hajlított, lágyabb volta, amely összhatásában lendületes, az alapvonallal derékszöget bezáró függőlegesekből építkezik, jól olvasható, és a műfaj szabályai szerint csekélyszámú rövidítést találunk. A betűtörzsekből felfelé és lefelé kinyúló díszítő- és segédvonalak alkalmazása mértéktartó. A vonalak átlagosan 11-12 mm-es egymástól való távolsága könnyen olvasható és arányos tagolású képet eredményez. A zsoltárok littera initialisai két-két sort fognak át. Az Egyetemi Könyvtár 265. és 266. számú fragmentuma szintén egy kódexet gazdagított valaha. Notációját elemezve, Szendrei Janka a 13. század máU 117: 1627-ben jegyeztek be a katalógusba, U 119-et pedig az 1640-es években, Fr. Cod. 1/1. p. 124.