Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Madas Edit: Műfaj - írástípus - anyanyelvüség (Előtanulmány a magyar nyelvemlékek paleográfiájához)

Műfaj - írástípus - anyanyelvűség 21 denképpen hosszú anyanyelvű írásgyakorlatnak kellett állnia. Az 1466- ra datált - a négy evangélium fordítását tartalmazó - Müncheni Kódex bastardája (3. sz. melléklet) a Jókai-kódexénél sokkal egyszerűbb: a betűk jóval kisebbek, esetenként egy tollvonással formálhatók. Ez az ökonomikus írásfajta a bibliafordításhoz, mint nagyterjedelmű műfajhoz jól illett. (Az 1516 és 1519 között készült Jordánszky-kódex írása is ennek egy kései változata volt.) Valamennyi 15. századi kódexünk bastardával íródott; nálunk is ez volt a nemzeti nyelvű irodalom írása. A szabályt erősítő kivétel a Birk-kódex (1474) cursiva currense. Ez azonban nem kész mű, hanem Váci Pál regulafordítás-fogalmazványa, törlésekkel, javításokkal teli autográf. A másik kurzív emlék - a Szabács Viadala - pedig egylapos alkalmi lejegyzés. Arra, hogy egy kurzívban fogalmazott impúrumból milyen igényesen szép kódex születhetett - ha a megbízó szándéka a szöveg fontosságának az írással és az íróanyaggal történő kifejezése -jó példa a Guary-kódex (1490 után), amely az általános szokással szemben pergamenre készült, írása pedig hurok nélküli, nagyon igényes bastarda formata. A kódex mögött Segösdi Lukács provinciálisnak a meglazult fegyelmű apácákra irányuló reform-szándéka állt. Még ennél is kifinomultabb a Festetics-kódex (1493) bastarda formatája (4. sz. melléklet). Ez a haj szál vonalakkal és stilizált betűkkel díszített írás a bibliofilja egyetlen megnyilvánulása a műfajban. A kódexet a nagyvázsonyi pálosok készítették Kinizsiné Magyar Benigna számára. Ez az írástípus Nyugat-Európában is a hóráskönyvek és az egyéb nemzeti nyelvű díszkódexek kalligrafikus igényű írása volt. Nálunk a bibliofilia a humanizmussal társult, anyanyelvű kódexeink mindennapi, kegyes használatra készültek. A Festetics-kódex első lapjainak kiforrott bastarda formatája mégis arról tanúskodik, hogy scriptorainknak gyakorlata volt alkalmi igények kielégítésében is. A 15. század végére a bastarda minden változata megtalálható hazai emlékeinkben. Ekkorra a hurok nélküli alfaj vált dominánssá. Ez az írás egyszerűbbé, áttekinthetőbbé tette a kéziratot, megkönnyítve az olvasást is. Spunar - mint említettük - a humanista kéziratok hatását látta ebben, ahol a betűformák harmóniája és az egyes betűk világos tagolása alapvető szempont volt. A cseheknél csak a hurkolt változat élt. Az olasz humanizmus nem is volt olyan mértékben jelen a cseh kultúrában, mint amennyire ez a hazai udvari kultúrát jellemezte. A 16. század elejéről sokkal nagyobb számú, bár tartalmilag továbbra is homogén - vallásos jellegű - emlék maradt fenn. A kódexek megszaporodásához nem társult azonban a bastarda továbbfejlődése, hanem egyrészt erősen individualizálódott (5-7. sz. melléklet), másrészt - mivel gyakorlatlanabb apácák is bekapcsolódtak a könyvmásolásba - megjelent a nemzeti nyelvű irodalomtól korábban idegen gothica textualis és gothico-rotunda, amelyet liturgikus könyvekből kölcsönöztek. A fenti folyamattal szemben, mégis ki kell emelnünk egy műfajt és egy másoló egyéniséget. A latin nyelvű prédikációs kódexekben általános szokás volt a