Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Madas Edit: Műfaj - írástípus - anyanyelvüség (Előtanulmány a magyar nyelvemlékek paleográfiájához)

18 írástörténet - szakszerüsödés Madas Edit vezésében tapasztalható következetlenségekért (pl. jó esetben ugyanaz az írás hol kapcsolt barátgót betűként, hol cursiva textualisként, hol bastardaként szerepel) nem a nyelvészek felelősek, hanem itt érzékelhető legközvetlenebbül a paleográfusok részéről nyújtott információk következetlensége. A sorozat tehát egyrészt sürgeti, másrészt megkönnyíti a nyelvemlékek rendszeres paleográfiai feldolgozását. Ehhez az eddigieknél ugyancsak biztosabb hátteret ígér a magyarországi latin nyelvű kódexek írásrepertoriuma, melynek tervét Sarbak Gábor vázolta fel a Középkori kódexeink feltárása és megóvása című, 1987-ben megtartott tudományos tanácskozáson. Jelen dolgozatban egy olyan kérdéscsoporttal foglalkozunk, amely a nyelvemlékek paleográfiájának önálló fejezete lesz, de nem a nyelvészet, hanem a művelődéstörténet érdekkörébe tartozik. Ez pedig az írástípusok, a műfajok és a nyelv, illetve a nyelvemlék-kódexeket fordító-másoló-használó társadalmi réteg kapcsolata. Mintegy 45 magyar nyelvű kódex maradt fenn az 1440-es évekkel kezdődő és 1541-gyei záruló száz évből. Annak érzéketetésére, hogy ez a szám milyen szorongatóan kicsi, és a jelzett időszak mennyire kései, elég talán, ha arra utalok, hogy Karin Schneider csak a 12. század végétől 1300-ig készült német kéziratok paleográfiai repertóriumában 174 kódexet és töredéket dolgozhatott fel/ Ránk e korból csak a Halotti Beszéd és az Ómagyar Mária-siralom maradt. A 45 kódex közül 22 megjelent a Codices Hungarici vagy a Régi magyar kódexek sorozatban, 3 kódex pedig másutt fakszimilében illetve pseudo-fakszimilében. l-l- fotó - 10 kéziratot kivéve - az eddig csak szövegükben kiadott kódexeket is képviseli Zolnai Gyula Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Bp. 1894.) című könyvében, Molnár József-Simon Györgyi Magyar nyelvemlékek (Bp. 1976.) című egyetemi segédkönyvében vagy a Széchényi Könyvtárban 1985-ben megrendezett kódexkiállítás katalógusában (Kódexek a középkori Magyarországon. Bp. 1985.). A közreadott kópiák egy részének paleográfiai szempontból komoly fogyatékossága, hogy nem mérethüek. Ezek mellett egy más jellegű, de a témánkhoz szorosan kapcsolódó, igen értékes kötet látott 1991-ben napvilágot, a Középkori magyar levelek 1541-ig címmel, Hegedűs Attila és Papp Lajos szerkesztésében. 1474-től 226 levél szerepel benne, jórészt fakszimilével. E vázlatos áttekintésben természetesen a rendelkezésre álló anyagnak csak kis töredékét mutathatjuk be. Remélhető azonban, hogy egy belátható időn belül megjelenő - és mérethű! - paleográfiai albumban valamennyi kódex, sőt „kéz" helyet kap majd. Ki kell még térnünk az általunk használt terminológiára. A 15. századra a kalligrafikus igényű könyvírás, a gothica textualis formata szinte kizárólag liturgikus könyvek számára fenntartott írástípus lett, mely más műfajok esetében leg4 Sarbak Gábor: írástörténeti szempontok a proveniencia meghatározásánál. Ars Hungarica 17 (1989)29-32. 5 Schneider, K.: Gotische Schriften in deutscher Sprache. I. Vom späten 12. Jh. bis um 1300. Wiesbaden 1987.