Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Solymosi László: Chirographum és írásbeliség

Chirographum és írásbeliség 15 sikat, sőt annak pótlására is alkalmas: bármikor átírást lehet készíteni róla. A pecséthasználat korában az őrzés és a pótlás volt a chirographum lényege. A példányai bemutatásával bizonyításra elvétve használhatták. Erre is csak szerencsés esetben kerülhetett sor. Pál veszprémi püspök előtt 1266-ban egy veszprémi kanonoknak módjában állt, hogy a veszprémi káptalan intercidált oklevelének mindkét példányát bemutassa, és azáltal rokona a hitbér jogtalan követelésétől mentesült. A környékbeli országokban a chirographum - ha egyáltalán előfordult csupán kuriózum volt. Csehországban alig néhány oklevelet állítottak ki ebben a formában. Elsőként, 1186-ban Frigyes cseh herceg oklevelét chirographálták a zwettli osztrák ciszterci apátság számára. Ottó cseh herceg 1189-ben ugyanígy erősítette meg a johanniták szerződését. A vilémovi/wilimovi bencés apát és konvent is ezt a formát alkalmazta, amikor 1279-ben a telepeseivel szerződést kötött. Az osztrák hercegségben még ennyire sem éltek vele: mindössze a 13. század elején a heiligenkreuzi ciszterci apátságnak tett adományról állítottak ki chirographumot. Az eljáráshoz mind Csehországban, mind az osztrák hercegségben az ABC betűit használták fel. Hogy Magyarországon ez az oklevéltípus nem maradt kuriózum, az egyházi testületek hiteleshelyi tevékenységének tulajdonítható. A 12. század vége óta Magyarországon a székes- és a jelentősebb társaskáptalanok magánjogügyletek írásba foglalásával is foglalkoztak. Egyházi és világi személyek fordultak hozzájuk, hogy ügyeikről oklevelet állítsanak ki. A bizalom irántuk abból fakad, hogy all. század óta kizárólag ezekben az intézményekben végezték az istenítélet szertartását, itt tartották a bíráskodásban bizonyító eszközként széleskörűen alkalmazott tüzesvas-próbát, és ennek eredményéről feljegyzést is készítettek. Az oklevél iránt növekvő társadalmi igény a 13. század első évtizedeiben a bencés, a premontrei és lovagrendi (johannita, stephanita) konventeket is bekapcsolta az oklevéladó munkába. A ciszterci konventek lényegében kimaradtak ebből a tevékenységből. Egyrészt az említetteknél jóval kisebb volt társadalmi affinitásuk, másrészt a többiekkel ellentétben még a 13. században sem volt pecsétjük. A rendi előírásoknak megfelelően csak az apát használt pecsétet, ami anonym volt, vagyis az apát nevét nem tartalmazta. A konventi pecséthasználat csak XII. Benedek pápa 1335. évi intézkedése nyomán kezdődött meg. Ekkor viszont már nem volt aktuális, hogy a hiteleshelyi tevékenységben részt vegyenek. Magyarországon az egyházi testületek hiteleshelyi tevékenysége eredményezte a chirographálás széleskörű elterjedését. A chirographum a magyarországi írásbeliségnek éppoly jellegzetessége, mint a hiteleshely intézménye. Bár a sajátos eljárás a 13. század derekától a regisztrumvezetés térhódítása nyomán fokozatosan a perifériára szorultjelentősége vitathatatlan. A chirographálás az oklevélátíráshoz hasonlóan nagymértékben hozzájárult az oklevelek fennmaradásához. Mivel alkalmazása révén egy-egy jogügyletről nem egy, hanem két vagy több példányban készült oklevél, nagyobb esélye volt annak, hogy azok valamelyike az utókorra megmarad.