Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Solymosi László: Chirographum és írásbeliség

Chirographum és írásbeliség 13 csak a másik példány megőrzésétől, hanem a másik fél, a lehetséges perbeli ellenfél jóindulatától is függött. Ezen a fogyatékosságon úgy segítettek, hogy a példányok egyikét nyilvános helyen helyezték el, ahol bármikor hozzáférhető volt. Angliában már a normann hódítás előtt éltek ezzel a módszerrel. A birtokadományokról és végrendeletekről három intercidált példányt állítottak ki. Ezek egyikét a kedvezményezett fél kapta meg, míg a másik két példányt egyházi vagy királyi levéltár őrizetére bízták. Az észak-franciaországi és a flandriai városokban általános szokás szerint az egyik példány az azt kiállító város levéltárában maradt. Német területen ezt a gyakorlatot Lübeck kivételével csak szórványosan alkalmazták. A nyilvános örzőhely biztosítása mellett a pecsételés is azt a célt szolgálta, hogy az okleveles bizonyítás ne kizárólag a másik példány bemutatásától függjön. A pecsételés többféleképpen történhetett. Egyetlen hiteles pecséttel vagy a felek pecsétjével láttak el minden példányt, máskor a felek kölcsönösen csak a másik fél példányát pecsételték meg. A pecséthasználat a 11-12. század fordulójától terjedt el. A 13. század elejétől már a városi okleveles gyakorlatban is pecséttel látták el a chirographumot. A pecsét térhódításával a jellegzetes hitelesítési eljárás veszített jelentőségéből, és a 13. század elejétől egyre inkább háttérbe szorult. A polgári és a paraszti jogügyletek írásba foglalásánál azonban még évszázadokkal később, az újkorban is használták. A sajátos hitelesítési módot a magyarországi írásbeliség először a 12. század elején alkalmazta. Az átírásból ismert, százdi alapítólevél arengájában ugyan 1067 táján már előfordul a chirographum szó, de - mint az oklevél szövegéből kiderül írás (scriptum), oklevél értelemben. Hogy ezt a szót Magyarországon is használták ebben a jelentésben, azt II. Géza király 1151 táján kelt oklevele egyértelműen bizonyítja, mert az eredetiben fennmaradt oklevél - bár szintén tartalmazza ezt a szót - az intercidálás semmi nyomát sem mutatja. A 12. századból öt eredeti chirographum maradt ránk, a legkorábbi 1134ből. Hogy számuk még ennél is több volt, azt három másolat tanúsítja. Magdolna asszony 1140 táján készült végrendeletének másolója a chirographálásnál átmetszett betűket is berajzolta az Admonti Bibliába. Az almádi apátság 1121. évi alapítólevelének záradéka is ezt az eljárást valószínűsíti. Eszerint a monostor felszentelését végző Nana veszprémi püspök a király parancsára két példányban készítette el az alapítólevelet, és mindkettőt királyi pecséttel látta el, majd az egyik példányt a veszprémi székesegyház, a másikat pedig az almádi monostor sekrestyéjében helyezte el abból a célból, hogy a Veszprémben őrzött példány mintegy a hiányzó tanúk helyett - tanúsítson a másik mellett. Ezzel összhangban, a veszprémi székeskáptalan 1192. évi oklevelének befejező sorai is a sajátos hitelesítés lényegét rögzítették: az oklevél két példányban készült, az egyik példányt a veszprémi székesegyház levéltárában helyezték el, vagyis őrzéséről gondoskodtak, a másik pedig az érintett Hahót nembeli Hahót milesé lett. Ő volt az első világi oklevélnyerő személy (destinatarius), aki nem királyi, hanem magán-