Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Vári András: Szakszerűség és vállalkozás a késő 18. és a 19. században

Szakszerűség és vállalkozás a késő 18. és a 19. században 125 kori viszont a turmixolás, mixelgetés, ami alatt azt értem, hogy a professzionalizációs és a vele kombinálódó más stratégiákat kimerevítik, megszemélyesítik, majd azután saccolgatják az adott rétegnek a „professzionalizációs formációtól" illetve a „polgári formációtól" való relatív távolságát, illetve ezen mesterségesen kikristályosodott elemek arányait a konkrét rétegek szerkezetében, a hozzávalóknak azt a keveredését, amely a réteg jellegét, aromáját a legbiztosabban kiadja. Miért keltenek ellenérzést e kísérletek? Hiszen egyébként minden társadalomtörténész elvárja, hogy a vizsgálat tárgyát több dimenzióban jellemezzék. Úgy gondolom, nem egyszerűen a komplexitásból fakad a probléma, hanem abból, hogy csoportjainkat a jövedelmeiken kívül - például a presztízsükkel vagy a politikai beállítódásaikkal - is megpróbáltuk jellemezni. Inkább abból, hogy a professzionalizációs koncepciót kiegészítve nem egyszerűen további paramétereket adtunk meg vizsgált változóinkra, hanem magát a vizsgálatot módosítottuk. Az újonnan bevont tényezők ugyanis egymástól és az eredeti professzionalizációs paradigmától is eltérő paradigmák vonzásába rántják vizsgált csoportjainkat. Hiszen azt mondani, hogy a reformkor magyar mérnökei és gazdatisztjei csak azért csatlakoztak olyan elánnal a liberális táborhoz, hogy a társadalmi presztízsük hosszabbtávú növekedését elérjék, de egyébként maga a politikai játszma és a benne elosztható politikai hatalom teljesen hidegen hagyta őket, életidegennek látszó megállapítás. Ugyanígy kétséges, hogy magatartásuk, kultúrájuk változása csak pusztán fogyasztóik bizalmának monopolizálását volt megkönnyítendő, de egyébként ne lettek volna az elvárt életmódról, magatartásról, „becsület"-ről a presztízst megalapozó minőségi elképzeléseik. Ha viszont tudomásul vesszük, hogy az eredetileg csak kiegészítőként bevont tényezők maguk is értelmezhetők és intellektuális szokásaink szerint értelmezendők is, más, az eredetileg kiegészíteni kívánttól eltérő paradigmákban, akkor hogyan mérhetők össze, illeszthetők egybe eredeti paradigmánkkal a később bevont (politikai szociológiai, történelmi antropológiai stb.) paradigmák? Hová lesz az elemezni kívánt társadalmi stratégia illetve maga a vizsgálat egysége? Ha a vizsgált réteg alapvető motivációit professzionalizációs paradigmában, rekrutacioját pedig munkaerő-piaci szempontok alapján értelmezzük, a pártok körül, szakmai szervezetekben és egyletekben végzett tevékenységét a politikai szociológia, nyilvános társadalmi önmegjelenítését, viselkedésrendjét, publicisztikáját pedig a történeti antropológia módszereivel elemezzük, összkép helyett - különösen nagyobb, összehasonlító vizsgálat esetén - könnyen kapunk egymásra nem vonatkoztatható elemek halmazát, portalanított tengeralattjáró mirelitrepülőgép mintájára. A viszonylag kényelmes megkerülése ennek a problémának, ha a vizsgált elemek önkényes kombinációit megszemélyesítjük, és - mint polgári, pro8 A „polgári" és a „professzionális formáció" közötti egyensúlyozgatás egyik példája az egyébként nagyszerű empirikus vizsgálatokat végző Hannes Siegrist elvi bevezetője. In: uo. (szerk.): Bürgerliche Berufe. Zur Sozialgeschichte der freien und akademischen Berufe im internationalen Vergleich. Göttingen, 1988.