Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?
KEREKES DORA TITKOSSZOLGÁLAT VOLT-E A HABSBURGOK 16-17. SZÁZADI „TITKOS LEVELEZŐI HÁLÓZATA"? Híréhség Európában A kora újkorban az információk, a hírek, a pletykák intenzitása és mennyisége olyan volument öltött, hogy joggal beszélhetünk az „információrobbanás" koráról. A késő középkorban kialakuló információéhség, amely jelentős összefüggést mutat a szentföldi eseményekkel, illetve az oszmán-törökök európai megjelenésével, egyre nőtt. A reneszánsz kor rejtélyessége, a nyelvi játékok, a versbe és prózába foglalt rejtett értelem, a képzőművészet és a festészet szimbólumoktól, jelképrendszerektől áthatott világa jelentős mértékben hozzájárult a hírszerzés módszereinek, eszközrendszerének átalakításához. A humanista levelezőhálózatok1 és az itáliai városállamok levelező kereskedői2 pedig már metodikai szempontból is alapját jelentették a hírszerzés megújhodásának. A firenzei üzletemberek ugyanis részben a postaszolgálat, részben alkalmi küldöncök, részben pedig saját szolgáik révén juttatták el üzeneteiket egyik helyről a másikra.3 A kora újkori Európában az uralkodói és városi adminisztráció által koordinált, és közvetlenül vagy vállalkozók révén működtetett információs hálózatok alakultak ki, amelyek útvonalait a politikai és a hadi események határozták meg - a török veszély, a francia-Habsburg hatalmi vetélkedés stb. - és ezek alakították ki annak központjait is. Ennek alapjait a késő középkor gazdasági átalakulása, a reneszánsz korában létrejövő pénzügyi centrumok - amelyek számára igencsak fontos volt a biztonságos működés - jelentették, hiszen itt már jó ideje egyre nagyobb információkoncentrálódás volt tapasztalható. így szükségszerű, hogy a keleti eseményekről a legtöbb és legpontosabb értesülésekhez igen sokáig csak Velencében lehetett hozzájutni, később az északi és nyugati területeken is több információs központ jött létre (Strasbourg, Wolfenbüttel, Amszterdam, Hamburg, Danzig, Köln stb.).4 Az információ önmagában véve értékké vált, illetve képes volt arra, hogy már meglévő értéket növeljen. Ezáltal profitot, sőt akár extraprofitot is termelt annak, aki birtokolta. így természetes az, hogy mindinkább árucikként tekintettek rá, amelynek megfelelő minőségét, mennyiségét és áramlását biztosítani kellett. Ehhez pedig új közvetítő közegekre, csatornákra volt szükség. Sokáig az a nézet tartotta magát az európai és az amerikai történetírásban, hogy e téren a változásokat a könyvnyomtatás feltalálása idézte elő.5 A korszakot ezért a Gu1 Barta-Fodor, 1996. 35. 2 Prajda, 2010. 3 Uo. 314. 4 Weber, 1992) 257-265. A kora újkori újságokról és hírközpontokról ld.: Bellingradt, 2011. 5 Eisenstein, 2005; Eizenstein, 1979; Giesecke, 1991; McLuhlan, 2001.; McLuhlan, 1985. 97
