Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Katona Csaba: „Mata Hari szeress belém!" A színpad táncosnőjétől a filmek kémnőjéig
Katona Csaba: A színpad táncosnőjétől a filmek kémnőjéig sületlen szerelme: „Garbo baljós személyisége tragikus félárbocra eresztett szemhéjával, ajka körül a fáradt félmosollyal azt sugallta: nem lesz ennek jó a vége. Ramon Novarróval a szerelmi beteljesülést megakadályozza a fátum. Hiába odaadó lángolás, beköszönt a rossz vég".30 Vagyis alig egy évtizeden belül háromszor vitték filmre és értelmezték újra a tragikus sorsú nő történetét, jelentős lökést adva annak a legendának, amely mesterkémként őrizte meg emlékezetét, egyúttal igen széles körben életben tartva, újraélesztve és terjesztve is azt. Ezt a jelenséget a II. világháború után tovább erősítették az újabb filmek. A közelmúltban elhunyt francia Jean-Louis Richard (1927-2012) szintén sztárszínésznőt vett rá a címszerepre, honfitársnőjét, Jeanne Moreau-t (1928-), akinek férfi partnere szintén igazi ász, Jean-Louis Trintignant (1930-) volt. A film a Mata Hart, agent H21 címet kapta, ebben a nő leginkább az ártatlan áldozat szerepét kapta. Az ezt követő feldolgozás viszont egyértelműen, sőt szinte csak az erotikára helyezte a hangsúlyt a sok meztelenséggel és a testi szerelmet ábrázoló számos jelenettel. Ez persze nem olyan meglepő annak tudatában, hogy az Emmanuelle-filmek sztárja, Sylvia Kristel (1952-2012) volt a női főszereplő az amerikai Curtis Harrington (1926-2007) alkotásában, ami ismét csak az egyszerű, fordítást nem igénylő Mata Hari címet kapta. E történet szerint a táncosnő egy szerelmi háromszögbe keveredett egy francia és egy német tiszttel, Georges Ladoux-val (akinek a neve nem véletlen ismerős!) és Kari von Bayerlinggel. A film úgy ér véget, hogy a két férfi együtt emlékezik a nőre a háború után, miután megbékélnek egymással. Legutóbb pedig 2003-ban vitték filmre a történetet: Mata Hari, a valódi történet (Mata Hari, la vraie histoire) címmel. Ezt a filmet francia rendező, nevezetesen Alain Tasma (?-) jegyzi, míg a címszerepet ezúttal a holland Maruschka Detmersre (1962) osztották, aki sosem ódzkodott a merész jelenetektől. Ez a film a börtönben veszi kezdetét, de visszatekint 1916-ra és hangsúlyos benne az oroszok szerepe. Azt már csak óvatosan fűzöm hozzá az eddigiekhez, hogy a német Kelly Trump (Nicole Heyka) (1970—) főszereplésével felnőttfilm is készült Mata Hariról. Ez természetesen - műfajából adódóan - kizárólag a nyers szexualitásról szól, címe: Mata Hari. The missing peace (Mata Hari. Az elveszett béke), 1998-ban készült, rendezte az olasz Mario Bianchi (1939-). E filmográfia egyik érdekessége, hogy az érintett felek közül a franciák is, a németek is elkészítették a maguk változatait: egy másik, külön írás feladata lenne részletesebben vizsgálni azt, melyik alkotás, hogyan interpretálta a főszereplő alakját. Említést érdemel még az is, hogy számos más film is utal Mata Hari alakjára. így a kultikus 007-es ügynökről szóló James Bond sorozat paródiájában, a Casino Royale-ban (1967) Joanna Pettet (1942-) alakította Bond lányát, Mata Bondot, aki történetesen Bond és Mata Hari szerelmének volt a gyümölcse... A The Young Indiana Jones Chronicles (Az ifjú Indiana Jones kalandjai) című sorozat Molnár Gál, 2002.23. 91
