Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Hermann Róbert: A katonai hírszerzés 1848–1849-ben
Kémek, ügynökök, besúgók hogy jelentései többségét németül írta. Egyetlen fennmaradt magyar nyelvű jelentése viszont korrekt magyar nyelvhasználattal íródott, azaz inkább az tűnik valószínűnek, hogy Kriskó zsidó vallású lehetett (ami egyébként nem volt ritka a kémek körében). November 16-án Csány azt jelentette Kossuthnak, hogy Kriskót Bécsbe küldte.19 Másnap arról értesítette Kossuthot, hogy „ezer hazugságokkal ostromolta- tunk, senki nem hoz biztos hírt az ellenség tervéről, küldözöm a kémeket eredmény nélkül"; most Kriskótól várja „az alapos értesítést, ez a közvélemény szerint nem legjobb hitelben áll, de pfiffig [furfangos] a lehetőségig, ő keresztül fogja magát dolgozni, még az éjjel vehetem tudósítását."20 November 20-án arról írt, hogy „Kriskó Bécsből még vissza nem tért, nem is tudósított, talán szegényt elfogták."21 Másnap örömmel közölte Kossuthtal, hogy Kriskó megjött, „a bécsi eseményekről borzasztókat beszél, de viszonyainkat illetőleg semmi újat. Szerinte Szirmay, Ragályi, Hettyey [a forradalom alatt Bécsben ragadt magyar képviselő] szabadok de velők nem találkozott."22 December 13-án Csány Kriskó egyik jelentésére hivatkozva közölte Kossuthtal, hogy a Prinz Emmánuel által külföldről behozandó fegyverszállítmány átkelési pontján „most katonaság nem létez, rendelendünk oda."23 December 10-én Kriskó valójában Kari Freischeisen alezredes csapatainak erejéről és csácai állásáról küldött jelentést Görgeinek, 11-én pedig egy újabb jelentésben sürgős csapaterősítések küldését kérte Vágújhelyre.24 Csány december 17-én valószínűleg e jelentés alapján közölte Kossuthtal, hogy „Kriskó Vág- újhelyen van, katonaságot kér."25 Csány Győrből december 22-én Kriskó újabb levelére hivatkozva tudatta, hogy „Kriskó tele szegén panasszal." Csány ugyanakkor attól tartott, hogy Prinz felültette őket a fegyverszállítással.26 Ugyanezen a napon levelet írt Kriskónak is, amelyben örömét fejezte ki a felett, hogy Kriskó „állásának és a reá ruházott bizodalomnak megfelelt", és reményét fejezte ki, hogy „Prinz a csomót megoldandja." Kriskóval egyetértett abban, hogy a cs. kir. hatóságok által elkobzott fegyverek „miénk nem lehettek." Ezek után nincs más hátra, mint hogy Kriskó „még nehány napokig, további rendeletig, vagy amíg az ellenség hozzánk csatlakozásukat lehetlenné nem teendi, maradjon Vágúj- helyben, és várja be Prinzet, s használja az ottani katonai erőt legjobb belátása szerint a fegyverek behozatala eszkezlésére, ha a katonaság az események miatt onnén elvonulni kénytelen nem leend, mi a lehetségek közé tartozik." Értesítette Kriskót, hogy a feldunai hadsereg elhagyta Pozsonyt, de néhány napig biztosan 19 Közli: CSÁNY, 1998. II. köt. 34. 20 Uo. 35-36. 21 Uo. 45. 22 Uo. 47. 23 Uo. 91. 24 MNL OL P 295. b/31. fasc. Ikt.kv. No. 226-227. 23 Közli: Csány, 1998. II. köt. 102. “ Közli: Uo. 109. 70
