Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Hermann Róbert: A katonai hírszerzés 1848–1849-ben
Kémek, ügynökök, besúgók lalók, ezek a későbbiekben meglehetősen esetlegessé váltak, és csak 1849. április-május fordulóján, Ludwig Weiden táborszernagy fővezérsége során találkozunk néhány hétig újra ilyenekkel.12 Julius Haynau táborszernagy fővezéri ténykedése alatt ilyenekről nem tudunk. A Délvidéken a 17-18. század fordulóján kiépített katonai határőrvidéki rendszer miatt bejáratott volt a helyi ügynökök rendszere, akik rendszeresen tájékoztatták parancsnokaikat a történtekről, időnként igen-igen elrugaszkodva a valóságtól. E jelentések nyomtatásban több ezer oldalt tennének ki, és miután térben az egész történelmi Magyarországra, időben az 1848 júniusától 1849 októberéig tartó időszakra terjednek ki, ekkora terjedelemben vázlatosan sem lehet valamennyi fontos vonatkozásukat ismertetni.13 Jellasics inváziója után a horvát és cs. kir. tisztek a miatt panaszkodtak, hogy a dél- és nyugat-dunántúli zsidó lakosság mindent megtesz a népfelkelés kirobbantása érdekében, pénzzel és agitációval egyaránt. A cs. kir. hírszerzői jelentések és belső tájékoztatók mindvégig és hadszíntértől függetlenül a szabadság- harc legkövetkezetesebb támogatói közé sorolják a zsidókat. Állandó bennük a panasz, hogy a zsidó kereskedők folyamatosan szállítanak a magyar hadsereg számára. A két fél hírszerzését 1848-1849-ben állandó kudarcok jellemezték. A magyar oldalon ez még érthető, a cs. kir. csapatoknál azonban jóval kevésbé. Hiszen itt egy több évszázada működő hadseregről volt szó, amelynek - a cs. kir. titkosrendőrség korábbi hálózata révén - bizonyosan voltak Magyarországon ügynökei. A magyar hadsereg hírszerzése jóval esetlegesebb volt. A hírszerzői hálózat kiépítése csak 1848 októberében kezdődött meg, de 1849 nyaráig nem jött létre országos hálózat. Ebben a helyzetben igen sok volt ezen a téren is az esetlegesség. A magyar hadsereg főleg az ellenséges területről érkezett utazóktól, kereskedőktől, újságokból igyekezett hírekhez jutni. Hasonlóan a cs. kir. hadsereghez, a honvédseregben is voltak alkalmi vagy állandó ügynökök. Ezeket kezdetben nem a katonai parancsnokságok, hanem a kormánybiztosok küldték ki és fizették. Miután a kutatás e tekintetben még eléggé az elején tart, az általam ismert adatok alapján úgy tűnik, hogy gyakoribbak voltak az egy alkalomra szóló megbízások, mint a rendszeres alkalmazás. Ennek nyilván az is lehetett az oka, hogy az ellenséges területre történő utazást egy-egy alkalommal még csak-csak igazolni lehetett, de a rendszeres utazgatás egy idő után nyilván a cs. kir. hatóságoknak is szemet szúrt volna. Az ellenséges területre történő belépés könnyebb volt azokon a pontokon, ahol nem volt komoly földrajzi akadály (pl. folyók, magasabb hegyláncok), és ahol nem álltak egymással szemben komoly erők (ilyen volt a szabadságharc 1848 őszi, kora téli időszakában pl. Sopron és Vas megye). 12 ÖStA HHStA Kriegsakten. Karton 445. Acten bereifend den Armeecommandanten in Ungarn FZM Baron Weiden, 1849. április 2.-1849. május 29. u[nd] o[hne] D[atum], 13 Az 1848. május közepe és szeptember eleje közötti horvát jelentéseket ismerteti: HERMANN, 2008. 66
