Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Feiszt György: A kormányzati információáramlás szerepe egy 15. századi bűntény felderítésében

Kémek, ügynökök, besúgók

körzetének (kettő a Várhegyen és kettő a Váraljában) összesen 967 házában - akkoriban -1352 szoba, 3276 kamra, 742 bolthelyiség, 627 pince és összesen 4705 lovat befogadni tudó istállóhely volt. Az egyébként meglehetősen nehezen értelmezhető forrásból az is kiderül, hogy a Várhegy két körzetében (a magyar- és a németlakta körzetben) összesen 322 ház, 679 szoba, 1416 kamra, 710 bolthelyiség, 360 pince és összesen 2607 istállóhely volt, valamint a Várhegy negyedeiben jóval nagyobb házak álltak, mint a Váraljában.2 A zsinat költöztetésére végül nem került sor. De az akadályt nem a budai körülmények jelentették, hanem sok más tényező mellett az, hogy Zsigmond uralkodása idején is, főként annak utolsó szakaszában, az 1430-as években, szinte egymást érték a rablótámadások, leginkább a Dunántúlon. Ekkoriban zsinat zsinatot követett, így a Magyarországon átvonuló delegációkat a haramiák különösen gyakran fosztották ki. Nem jártak jobban mások sem: 1419-ben Borbála királyné ékszervásárlás céljából Itáliába induló kamaraispánjától 1300 körmöci aranyat zsákmányoltak az útonállók.3

Fentebb már szóba jött a Németújvári família. E főrangú családról tudni kell, hogy tagjai főleg rablólovagokként híresültek el. A legnagyobb szabású orvtámadást 1434-ben hajtották végre. Ekkor vonult át országunkon - épp a bázeli zsinatra igyekezve - egy bizánci delegáció. Bár ezeken az „átvonulásokon" általában népes küldöttség vett részt, megerősítve magyar fegyveres kísérettel is, a konstantinápolyi császár delegátusait mégis kirabolták. Albertus de Crispis ágostonos szerzetes lombardiai tartományfőnök, akit a bázeli zsinat 1433 nyarán követként Konstantinápolyba küldött, 1434 tavaszán a bizánci küldöttséggel tért vissza Bázelbe. 1434. június 25-én Ulmban kelt levelében leírta, hogy a Balkán török megszállása miatt a Fekete tengeren felhajóztak a Duna deltájához és onnan a moldvai fejedelemség területén át, majd Erdélyen keresztül érkeztek a Tiszához. A Tiszán való átkelésnél Abád (Abádszalók) közelében rablók, illetve Maróti János4 macsói bán emberei teljesen kirabolták őket, csak 86 csupasz lovuk és a kocsijuk maradt meg. Ők maguk pünkösd ünnepére (május 16.) gatyára vetkőztetve érkeztek meg Budára, ahol Pálóczi György nádori helytartói címmel is felruházott esztergomi érseknél és más uraknál panaszt tettek. Az ő segítségükkel 1434. június 24-re érkeztek meg Ulmba. Itt a bizánci követek Zsigmondot tájékoztatták a történtekről.5

2 További részletek olvashatók ki a Kubinyi által közölt táblázatból: KUBINYI, 2005. 29. A bázeli atyák végül megoszlottak (1437), és a pápához hűséges kisebbség Giuliano Cesarini (fl444) és Nicolaus Cusanus (1401-1464) bíborosok vezetésével Ferrarában folytatta a zsinatot (1438), míg a radikális többség 1448-ig Bázelben maradt. Vö.: SZÁNTÓ, 1983-1987.1. köt. 507., 514.

3 Zolnay, 1977. 364.

4 Maróti vagy Maróthi vagy Maróthy János (1366 körül-1434), a Gutkeled nemzetségbeli János fia. 1393-ban udvari lovag, 1397-1398-ban székely ispán, 1398 és 1408 között macsói bán, 1403 és 1406 között a kalocsai érsekség világi kormányzója, 1414-ben friauli kormányzó, 1427 és 1428 között ismét macsói bán.

5 MORAVCSIK, 1961. 844.

58