Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Deák Ágnes: Rendőrinformátorok a hadbíróságok árnyékában. Haynau és Geringer ügynökei
Kémek, ügynökök, besúgók vendéglőben stb. a maguk bizalmijai, akiktől egy-egy konkrét megbízás esetén érdeklődhettek. Konkrét feladat hiányában jelentik a forradalomban magukat kompromittált személyeket, bujkáló honvédtiszteket, megnevezik a császárhűe- ket. A Pesten élő Kossuth-család (Kossuth anyja és nővérei) megfigyelése természetesen többször is felbukkan a jelentésekben: több személyt is igyekeztek alkalmanként odaküldeni valami ürüggyel, vagy csak éppen megfigyelni a házukat. Emellett a konfidensek rendszeresen jelentettek civil hivatalnokokról, akár Geringer báróról, a Geringer és Haynau közötti állítólagos feszült viszonyról. Van közöttük olyan, aki azt állítja, nem is kell semmi különöset csinálnia, a kompromittált személyek minden társalgás során, negyedórán belül amúgy is elkezdenek politizálni, csak figyelni kell.12 Esetenként persze szándékosan provokálnak. A „Schedl" néven jelentő személy pl. egy alkalommal egy nyilvános- házban jelentkezik az Újépületből, a börtönként is használt kaszárnyaépületből éppen elbocsátott volt honvédtisztnek kiadva magát, hogy azután feljelentse a tulajdonost a mellékszobában őrzött Kossuth, Bem, Aulich, „Gijon" és „Botgyány" képekért.13 Az informátorok között akadt, aki naponta kétszer is jelentést tett, vagy naponta, esetleg csak hetente egyszer-kétszer. („P. T." ügynök pl. 1850 szeptemberében már a 98. sorszámú jelentését fogalmazta megbízóinak.14) Volt, aki időnként szóban is jelentett az írásos beszámolókon kívül. Az is előfordulhatott, hogy az informátorok egymásról is szállítottak értesüléseket. A már említett „Schedl" pl. egy ízben felhívta a figyelmet arra, hogy az egyik kávéházban egy bizonyos Popovics kártyázás közben azzal dicsekedett, hogy a rendőri osztály alkalmazásában áll évi 700 forint fizetéssel.15 Politikai szempontból a legtöbb fontosabbnak minősíthető információt az első évben a „ jel mögött rejtőzködő informátor szolgáltatta, aki nagyon szorgalmas jelentő volt (1850. május 21. és szeptember 5. között 81 jelentése maradt fenn, és láthatólag emellett időnként szóban is jelentett). Korábbi írásainkban személyét Zákos Elekkel azonosítottuk a jelentések írásképe alapján, de a tüzetesebb vizsgálatok után ebben már nem vagyunk bizonyosak.16 Az ügynök időnként azt is megengedte magának, hogy egyes kormányzati lépéseket bíráló óvatos megjegyzéseket tegyen. 1850. június 8-án pl. beszámolt arról, hogy a főpostahivatalban a feliratokat kicserélték német feliratokra, ami felzúdulást keltett, mint írja, „a magyarok panaszai nem teljesen megalapozatlanok".17 Láthatólag 12 „A." szignóval jelentés, 1850. augusztus 6. MNL OL D 36 5. cs. f. 292. 13 Höflichste Meldung címmel „Schedl" aláírással jelentés. H. n., é. n. MNL OL D 36 5. cs. f. 139. 14 „P. T." szignóval két jelentés. H. n., é. n. [1850. szeptember] HL Absz. III. AC PS 1850:636. Személyét sajnos nem tudjuk azonosítani, jelentéseinek végén az irat jobb alsó sarkában „M." szignóval jelölte magát. 15 „Schedl" jelentése. H. n., é. n. MNL OL D 36 5. cs. f. 426. Nem tudjuk azonban, Popovics valóban konfidens volt-e. 16 Jelentések „ > " szignóval. Pest, 1850. augusztus 10., július 13., augusztus 20., 30. MNL OL D 36 5. cs. ff. 290-291., 231., 394., 398-399. Vö.: DEÁK, 2001 17 „...scheint im vorliegenden Falle die Beschwerde der Ungarn doch nicht ganz ungegründet [zu sein]". Jelentés a fenti szignóval. Pest, 1850. június 8. MNL OL D 36 5. cs. f. 69. 26
