Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Deák Ágnes: Rendőrinformátorok a hadbíróságok árnyékában. Haynau és Geringer ügynökei
kokról információszerzés, a városban terjedő hírek és rémhírek jelentése, a közhangulat jellemzése. A Magyarország megszállására érkező III. hadsereg parancsnoksága számára készített instrukciókban 1848 decemberében már szerepelt, hogy a magyar főváros elfoglalása után haladéktalanul megbízható ügynököket kell odaküldeni.9 Az idő előrehaladtával egyre inkább a helybeli ügynök- hálózat kialakítása került előtérbe. Semmiféle korabeli nyilvántartás nem maradt ránk - nem tudjuk, létezett-e egyáltalán írásba foglalt, hivatalos nyilvántartás - arról, kikre támaszkodott Podolsky e téren. Ugyanakkor valamely véletlen folytán német nyelvű informátori jelentésekből fennmaradt egy gyűjtemény az 1849. október és az 1850. szeptember közötti időszakból.10 Ez a gyűjtemény az adott időszakban született jelentéseknek csak a töredékét foglalja magában, ami kiderül a jelentések számozásából (az informátorok ugyanis igen gyakran maguk számozták be jelentéseiket), de a kb. 250 jelentés arra elegendő, hogy bizonyos következtetéseket levonjunk. A jelentések ugyan fedőnévvel vagy szignóval ellátottak, ezért a mögöttük rejtőző személyek egyértelmű azonosítása nehéz, az esetek bizonyos részében feltehetően megoldhatatlan feladat, de néhány személy kilétét mégis - részben más jelentésekből ismert személyek kézírásával való egyezés megállapításával, részben a rendőri ügyosztály iratainak iktatókönyvei, illetve később született akták információinak felhasználásával - kideríthetjük. A fennmaradt jelentésgyűjtemény kb. 20 informátor működésére utal, közöttük négy vidéki levelező szerepel, a többiek mind Pest-Budáról jelentkeztek. A rendőri ügyosztály iratairól egykorúan vezetett iktatókönyvben az egy-egy bejegyzés erejéig szereplő alkalmi feljelentőket nem számítva, illetve az iratokhoz tartozó, szintén egykorú névmutatóban feltételezett ügynökként, azonosíthatóan 16 fő szerepel.11 Az ügynököket láthatóan kifejezetten politikai jellegű megbízásokkal látták el: járták a köztereket, piacokat, vendéglőket, nyilvános házakat, színházakat stb., jelentették - a felróható kijelentéseket tevők pontos megnevezésével - az ott látottakat és hallottakat, közelebbi és távolabbi ismerőseik kijelentéseit. Időnként pontos utasításokat is kaptak, hogy hová menjenek, de gyakran jelentik, hogy ott nem történt semmi. Láthatólag az informátoroknak is megvoltak egy-egy Deák Ágnes: Rendőrinformátorok a hadbíróságok árnyékában 9 Entwurf der Instruktion für die Armee-Polizei címmel feljegyzés. H. n., é. n. [1848. december] HL Absz. III. AC PS Normalien. Nr. 1. 10 Ehhez hasonló konfidensjelentés-gyűjtemény egyetlen további időszakból sem maradt ránk. A jelentéseket Id.: MNL OL D 36 5. cs. Ugyanezektől a személyektől egy-egy jelentés fennmaradt még a Hadtörténelmi Levéltárban is: HL Absz. III. AC PS 1850:397., 628., 636., 1851:1470., 1851:1497. Egy jelentés a „Schedl" nevű ügynöktől. 1849. október 28. Uo. Ph. ir. 1852-7/81. 11 Alth József (tanulmányi alapnál tollnok), Blaha Márton, Czemak Ferenc, Emyei Károly, Kriszmar, Látkóczy Károly, Mahr (Georg Már, nyugalmazott hadnagy), Anton Mayer, Peter Mayerhofer, Theodore Pfeffer, Dr. Rein (a névmutatóban: Dr. Reiner), Ruhdorfer Lipót, Schedl (Jakob Szalyay irodai kézbesítő), Dr. Josef Schönbauer (orvos), Stern, Tognio Lajos. Maschek egyik jelentése még szól egy „Rupprecht" nevű ügynökről, de nem tudjuk, ez nem fedőnév-e. MNL OL D 36 5. cs. f. 279. 25
