Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Bebesi György: Egy sikeres orosz kettősügynök a 20. század elejéről: Jevno Azef

Kémek, ügynökök, besúgók

újságírónak.34 Lopuhint Azef lebuktatásért az Ohrana elfogta és három év Szibériára ítélte.35 Miután Burcev nyilvánosságra hozta Azef ügynök-mivoltáról szóló információt, sokan egyszerűen nem akarták elfogadni azt; mint Lucsanszkaja,36 a kor ismert publicistája írta, a kormányzat emberei egyszerűen nem akarták elhinni, hogy forradalmár, az eszerek pedig nem akarták elhinni, hogy beépített rendőrségi ügynök. Burcev azonban cáfolhatatlan bizonyítékokkal rendelkezett, különösen Pleve belügyminiszter meggyilkolása tárgyában.37 Az eszer párt elnöksége árulás vádjával még ebben az évben halálra ítélte Azefet, ám nem tudták realizálni az ítéletet, mert a kettősügynök nagyon gyors volt és az Ohrana segítségével, amely ekkor még csak annyit tudott, hogy az egyik ügynöke lebukott, 2000 rubellel és egy Alexandr Naymayer kereskedő névre szóló útlevéllel Németországba szökött, ahol nyoma veszett. Lebukása után az Ohranának nagyon kemény revíziót kellett tartania a különböző forradalmi pártokba beépített ügynökei fölött. A III. Állami Duma külön vizsgálóbizottságot hozott létre az ügy tisztázására, de az eszer párt is súlyos válságot élt át. A szociáldemokrata Martov38 pl. azt írta, „hogy Azef tevékenysége lejáratta az egész szociáldemok- rata-szociálforradalmár mozgalmat.39

1909 és 1914 között Azef a legkülönfélébb európai és amerikai országokban bukkant fel, legtöbbször Németországban látták, ahol a Naymayer féle útlevelet használta, ekkoriban születik legendája. Személye folyamatosan témát szolgáltat mind az orosz, mind pedig a külföldi sajtónak, nagy terjedelemben, kitüntetett módon foglakoznak vele. Egyes orgánumok romantikus hősként magasztalták, mások felelőssé tették több ezer terrorista haláláért, vagy elfogásáért. Személye regények, publicisztikák, színdarabok ihletőjévé vált, de természetesen komoly formában is kutatták tevékenységét. Egyfajta korai „sakálnak" tekinthetjük. Az újságok találgatták, vajon hol fog újból lecsapni, mások „hitelesen" tudósítottak róla, hogy bosszúból meggyilkolták pl. 1909 szeptemberében Monte Car lóban,

M VITTE, 1964. 727.

35 Igaz, később rehabilitálták, és a civil szférában kapott kárpótlást: egy szentpétervári kereskedelmi bank igazgatóhelyettese lett 1912-től.

36 Lucsanszkaja, A. V. Szociálforradalmár írónő, teoretikus.

37 Vitte, 1964. 727.

38 Martov, (Cederbaum) Julij Oszipovics. Született 1873. december 24-én Konstantinápolyban (Isztambulban), elhunyt 1923. április 24-én Schömbergben, tuberkulózisban. Még fiatalon, egyetemi évei alatt ismerkedett meg a marxizmussal és az orosz forradalmi hagyományokkal, 1892-ben kizárták a pétervári egyetemről illegális irodalom terjesztése miatt. 1894-ben újból előállították, mert részt vett a szerveződő forradalmi körök munkájában. 1897-ben elfogyott a hatóságok toleranciája és három évre Nyugat-Szibériába száműzték, mert részt vett az egyik első és legradikálisabb forradalmi kör, a Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására tevékenységében. Innen hazatérve inkább a nyugati szociáldemokrácia értékei felé fordult, és a radikális elképzelésekkel szemben a békésebb, hosszabbtávú megoldások híve lett. E nézeteivel ő vált a mensevikek (kisebbségiek) vezéralakjává, akik egészen 1917-ig az OSZDMP-n belül többségben voltak. A forradalom után határozottan szembefordult a bolsevikokkal és haláláig küzdött ellenük.

39 fAPO <t>. 102. fln. 00.1909. fl. 155. T. 3. JI. 52. Idézi: IlABnOB, 1994. 6. Magyarul: PAVLOV, 2008.11.

18