Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Pajkossy Gábor: Kormányzati informátorhálózatok a reformkorban
Kémek, ügynökök, besúgók előterjesztett iratanyag (összesen 65 iktatószám [Konferenzzahl]), csupán töredékét teszi ki annak, amelyet Sedlnitzky, illetve Kübeck terjesztett az Allamkon- ferencia elé (430, illetve 330, sőt az országgyűlési tanácskozásról készített rap- portokkal együtt 480 iktatószámot kitevő jelentésanyag).14 Hasonló megállapításra juthatunk a magyar-erdélyi titkos bizottság az 1830-as évek végén, az 1840-es évek elején keletkezett jegyzőkönyveinek tanulmányozása nyomán is (e jegyzőkönyvekben 1848 előestéjén már nem tüntették fel a jegyzőkönyvezett jelentések keletkeztetőjét). Az idevágó kutatás állapotát figyelembe véve e hálózattal a rendelkezésre álló terjedelmi keretek között, de a másik három hálózathoz képest részletesebben foglalkozom.15 A Magyar Korona országainak területén működő öt főhadparancsnokság közül négy határon túli, külföldi felderítő tevékenységet is végzett. A budai fő- hadparancsnok (akinek illetékessége teljes egészében a Habsburg-birodalom belső területeire esett) kapott is ilyen tárgyú jelentéseket péterváradi kollégájától. Magától az egyik nagyszebeni főhadparancsnoktól tudjuk, hogy egy ideig a havasalföldi viszonyokra vonatkozó információkat vett kézhez egy onnan visz- szatérő és az ottani viszonyokat ismerő - alább még említendő - Habsburg- alattvalótól.16 A magyarországi (budai) főhadparancsnokság élén 1832 végétől 1848 májusáig Lederer Ignác báró lovassági tábornok állt, aki Estei Ferdinánd főherceget (az 1834-1835. évi erdélyi országgyűlés királyi biztosát) váltotta fel e poszton (míg a főherceg Lederert a galíciai - lembergi - főhadparancsnok tisztségében). Új posztjának átvételét követően Lederer többször is felszólította a hadosztály- és a várparancsnokságokon keresztül a dandár-, az ezred- és a fő- hadfogadó parancsnokokat, hogy - szigorú titoktartás mellett - folyamatosan tegyenek jelentést „minden a vármegyékben, a gyűléseken vagy máshol előforduló eseményről, amely a katonaságot vagy az államot érinti".17 Jelen áttekintésben nem foglalkozhatok az utasítás megszületésének körülményeivel. További kutatások szükségesek annak tisztázásához, vajon egy korábban, különösen már 1830 előtt is létező szokványos utasítás megismétléséről volt-e szó, vagy pedig kibocsátása a magyarországi politikai élet megélénkülésével, a feszültségek növekedésével, illetve azzal függ-e össze, hogy minderről a birodalmi kormányzat, illetve a katonai elit magának milyen képet alkotott. Bár a főhadparancsnoknak az államra történő utalása inkább az utóbbi lehetőség valószínűségét látszik erősíteni, ismereteink jelenlegi szintjén akár egyszerűbb magyarázattal is beérhetjük. A magyar korona országaiban (Európa legtöbb 14 Pajkossy-Ress, 1998 alapján. 15 Az alább mondottak a HL I. 1/1. állag 1833-1839., 1843., 1845. és 1847-1848. évi iratanyagában végzett kutatásaimon alapulnak. Az elnöki iratsorozaton belül 1836 és 1838 között Geheim címmel egy külön iktatott sorozatot is létrehoztak. 16 HL I. 1/1.1835:47., 57., 65., 78.; 1837:140. (Marcus Csollich báró, illetve Paul Wernhardt báró altá- bornagyok átiratai). 17 Az idézet (az eredetiben: „von allen Ereignissen, welche sich in den Komitaten bei Kongregationen und anderer Gelegenheit ergeben, und auf das Militair oder den Staat Bezug nehmen"): HL 1.1/1.1834:21. 174
