Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kertész István: Katonai felderítés, kémkedés és kommunikáció a görög–római világban
Kémek, ügynökök, besúgók e. 334-ben elindult Trójából Kis-Ázsia görögök lakta vidékei felé,23 és ugyancsak igénybe vette őket akkor, amikor a Tigrisen átkelve III. Dareiosz Gaugamélánál táborozó hada felé vette útját, három esztendővel később.24 A 333. évi isszoszi csata előtt kiküldött felderítői, akikre a szicíliai történetíró, Diodórosz a katasz- koposz megjelölést használta, adtak hírt Nagy Sándornak arról, hogy a perzsák 30 sztadionnyira, vagyis kb. öt és fél kilométerre megközelítették őket.25 A kellő időben érkezett információ adott lehetőséget a makedón királynak arra, hogy körültekintően hadrendbe állítsa seregét, és megtegye a hadisikerhez szükséges előkészületeket.26 A kataszkoposz kifejezést a görög-perzsa háborúk történetírója, Hérodotosz 22 alkalommal alkalmazta, 'kém és fülelő' jelentéssel.27 Hogy a szó a Kr. e. 1. századi Diodórosznál már mozgó sereg előtt tevékenykedő, speciális felderítő feladattal megbízott reguláris katonákat jelölt, az egyértelmű bizonyítéka a katonai felderítés Kr. e. 5. századot követő kiteljesedésének. A rómaiak Hannibal elleni háborújuk során tanulták meg, milyen fontos az ellenség szándékainak és lehetőségeinek kellő időben történő felfedése. A pun vezér általában rendkívüli gondossággal törekedett arra, hogy ellenfeleiről aktuális tudással rendelkezzék. Ennek persze kockázatai is voltak. Polübiosz írja, hogy Kr. e. 218-ban, amikor Hannibal átkelt a Rhőne-on, ellenőrizni akarta, mennyien vannak a folyó folyása irányában gyülekező rómaiak. Ez annál is fontosabb volt számára, mivel nem akart megütközni velük, hanem célja Publius Cornelius Scipio consul (Africanus Maior atyja) seregének elkerülésével az Alpok hágóinak megközelítése volt. Ezért 500 lovas numidának megparancsolta, hogy kémleljék ki az ellenséget. Ezek azonban beleütköztek a rómaiak által ugyancsak felderítési feladattal megbízott lovascsapatba, amely megfutamította őket.28 Érdekes módon ugyanebben az esztendőben, az észak-itáliai Ticinus fo- lyónál lezajlott ütközet hasonlóképpen vette kezdetét. Ugyanis a felderítési céllal előreküldött két könnyűlovasság véletlenszerű találkozása fejlődött általános összecsapássá.29 A kijelölt csatatér alapos megfigyelése volt a nem sokkal ezt követően Trebianál kivívott karthágói győzelem egyik fontos összetevője. Ott Hannibal a harc színhelyének kiszemelt sík terepen felfedezett egy mély vízmosást, amelynek medrét sűrű bozót nőtte be. Oda rejtett el ezer gyalogost és ugyanannyi lovast öccse, Magón vezérletével. Az ütközet csúcspontján azután ezek támadták hátba és kergették vereségbe a rómaiakat.30 A felderítés mestermunkája egyik fél részéről, illetve bűnös elhanyagolása a másik fél oldalán vezetett a rómaiak 217. évi trasimenusi tragédiájához. Mint 23 Arrianosz: Anabaszisz Alexandrou 1.12,7. 24 Uo. III. 7,7. 25 Diodórosz XVII. 33,1; Curtius III. 8,23. Vő.: Hammond, 1989. 95. 26 Uo. 95-111.; Fox, 1979. 218; Kromayer-Veith,T924-1931. 354-371; Heckel, 2008, 57-65. 27 Pritchett, 1971.130. 28 Polübiosz III. 45,1-3. 29 Uo. III. 65,1-3. 30 Uo. III. 70-74. Vö.: Kertész, 2011,133.; Hoffmann, 1971,85.; Lancel, 2005,129. 142
