Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?

Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16-17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"? távolság - Isztambul volt a legtávolabbi pont, ahol a francia király követséget működtetett - nem segítette elő a közös ténykedést. A következő közel két év­századot a kétoldalú viszony dinamikájának hullámzása, hol szorosabb, hol lazább köteléke jellemezte. Az itáliai államokkal ellentétben, amelyek gazdasági érdekeltségeik miatt tartottak fenn kapcsolatokat az oszmánokkal, a francia dip­lomácia jobbára csak a nyomásgyakorlás és a félelemkeltés eszközeként alkal­mazta őket. Csak akkor került sor tényleges együttműködésre, ha a két fél érde­kei egybeestek.37 Az Angol Királyság és az Oszmán Birodalom kapcsolata nem sokkal Ciprus török meghódítása (1571) előtti időszakra datálódik, amikor az angol kereske­dők engedélyt kaptak arra, hogy saját hajóikkal, de még francia zászló alatt ha­józhassanak be az oszmán kikötőkbe. A tényleges kapcsolatfelvétel érdekében és a korábbinál szorosabb relációk kiépítésére 1578 őszén érkezett az oszmán fővá­rosba William Harborne, akit I. Erzsébet királynő (1558-1603) küldött III. Murád szultánhoz (1574-1595). Az uralkodónő levelében békét kívánt és alattvalóinak kereskedelmi engedményeket, ezek között a legfontosabbat: az angol hajók saját zászlajuk alatt hajózhassanak. Harborne-t egyedül Szokollu Mehmed pasa nagyvezír támogatta; a szultán csak akkor kezdett el érdeklődni az angolok által kínált nyersanyagok és kereskedelmi áruk iránt, amikor újabb hadjáratra indult a perzsa Szafavida-dinasztia ellen. Ekkor - minden eddigi gyakorlattal ellentétben - a szultán kezdeményezte a diplomáciai kapcsolatfelvételt.38 1583. május 18-án az angol kereskedők megkapták a privilégiumlevelet: immár ugyanolyan jogok illet­ték meg őket, mint amilyeneket a franciák nyertek el az 1569. évi kapitulációban.39 1583 és 1588 között William Harborne lett I. Erzsébet első állandó portai követe. Az ő ott-tartózkodása alatt sorban alakultak meg az angol kereskedelmi konzulá­tusok az Oszmán Birodalom területén (Egyiptom, Szíria, Algír, Híosz, Pátrosz). A perzsa hadjáratok és a tizenöt éves háború idején az angolok ónt, fémet, fegyvere­ket és szövetet szállítottak a szultán birodalmába. Ezzel megsértették a pápaság által előírt kiviteli tilalmat.40 Az 1590-es évek végétől egyre nagyobb lett a rivali­zálás a franciák és az angolok között, amelyből utóbbiak kerültek ki győztesen. Az angol tengeri kereskedelem előretörését a Mediterráneumban megjelenő szigetországi kalózok is segítették. A két náció versengését csak a 17. század első felében zavarta meg egy harmadik feltörekvő nemzet, a hollandok megjelenése. A 15. század végén, amikor Portugáliából és a spanyol korona országaiból kiűzték a zsidókat, azok elsősorban Antwerpenbe, Amszterdamba, Velencébe, Szalonikibe és Isztambulba települtek át. A portugál és a spanyol zsidók ma­gukkal hozták hagyományos kapcsolatrendszerüket, ezer szállal kötődtek már 37 Hochedlinger, 1994.114. 38 ÁGOSTON, 1996.189.; ÁGOSTON, 1997. 91. 39 ZlNKEISEN, 1857. III. köt. 426.; Skiluter, 1977. 86-103. 40 Az európai államok mindegyikében létezett a tiltott áruk (merces prohibitae) listája, akárcsak az Osz­mán Birodalomban (itt memnun ejyaként szerepelnek), amely úgyszintén nem engedte a stratégiai nyersanyagok kivitelét. ÁGOSTON, 1996.184. 103

Next

/
Thumbnails
Contents