Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16-17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"? ban tették, mert ez valamivel nagyobb biztonságot jelentett.23 A szeráj ugyanakkor nem látta szívesen az utazókat és a diplomatákat, mindenkiben kémet sejtett. Az 1574-ben az Oszmán Birodalomba utazó francia Pierre Lescalopier dívám audienciáján a nagyvezír kijelentette: meglepi őt a franciák kíváncsisága, akik anélkül, hogy bármi konkrét dolguk volna, pusztán élvezetből, ami inkább valami beteges dolog, ilyen messze eljönnek. Ok vallási zarándoklatokat tesznek, nem pedig idegen országokat látogatnak. Lescalopier így válaszolt: „mi, királyunk iránt érzett szeretetből, az egész világon ilyen utazásokat teszünk, hogy majd képesek legyünk a király szolgálatát ott ellátni, ahová küldeni kíván bennünket. Nem is szólván az ismeretekről, a különböző szokások megismeréséről és a szellemi épülésről, amire így szert tesznek az emberek."24 A nagyvezírt azonban nem győzte meg ezzel a válasszal. Azáltal, hogy a város jelentős hírközpontnak számított, az európai államok egymás után hozták létre állandó képviseleteiket az oszmán uralkodó székhelyén.25 A Habsburg-ellenes erők már a 16. századtól kezdve megfelelő helynek tartották arra, hogy innen figyeljék a császári udvar politikáját, lépéseit kelet és nyugat felé. Az itt állomásozó európai állandó követek nemcsak a fővárost, a szerájt, Konstantinápoly környékét vagy az Oszmán Birodalmat figyelték innen, de Európa keleti felét is, egészen a magyar végvári vonalig. A német-római császár ellenlábasai innen építették ki kapcsolataikat Erdéllyel és a királyi Magyarországgal (meg természetesen Havasalfölddel és Moldvával). Az egyes európai államok „török politikája" tehát nemcsak „török", azaz oszmán ügyekre korlátozódott, beletartozott ebbe a magyar, az erdélyi, a havasalföldi vagy a moldvai politika is.26 Velence már a 13. századtól tartott állandó diplomáciai és kereskedelmi megbízottat Konstantinápolyban. A podestá hivatalát 1205-ben hozták létre, az ottani velencei kolónia elöljáróságaként, a Bizánci Birodalomban lakó velenceiek számára legfőbb védelmi és bírói hivatalként. 1265-től az élén működő tisztség- viselőt bailónak nevezték, akinek feladata a köztársaság érdekeinek védelmén túl az volt, hogy a kolónia életét vezesse, a peres ügyekben döntést hozzon, a kereskedelmi ügyekben eljárjon, és párbeszédet folytasson a bizánci, majd 1453- tól az oszmán politikai elittel.27 Az Oszmán Birodalom térnyerésével Konstantinápoly vált a velencei diplomácia legelőkelőbb, legfontosabb és egyben legnehezebb követi posztjává. A bailo mellett - a köztársaság kereskedelmének védelme és zökkenőmentes működése érdekében - konzulok tevékenykedtek az Oszmán Birodalomban. Velence ugyanis hamar felismerte, hogy tehetetlen az oszmán tengeri expanzióval szemben, éppen ezért a békés egymás mellett élés jelentette 23 Teply, 1968. 66.; Fazekas-Ujváry, 2001.133. 24 Benda-Tardy, 1982.48. 25 A velencei követség 1454-ben alakult újjá, a francia állandó követ 1536-tól, a Habsburg 1547-től, az angol 1583-tól, míg a holland 1612-től rezideált az oszmán fővárosban. ÁGOSTON, 1997. 89-92. “ Hiller, 1992.70-71. 27 ÁGOSTON, 1999.132.; NlCOLAY, 1992. 289-291. 101
