Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?

Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16-17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?

a gazdasági híreket gyorsan és hatékonyan eljuttathassák Európa minden szegletébe. Innen terjedt el a kéziratos hírlapok gyakorlata a kontinens más részein is, elsősorban a német nyelvterületen. A Fugger Zeitungokban, az augsburgi Fugger kereskedőcsalád által 1568 és 1605 között, kéziratos formában készített hírlapokban az információk egy része már „hivatásos hírkereskedőktől" származott, mégpedig a városban 1571-ben hírlaptudósítói irodát nyitó Jeremias Cras- sertől és Jeremias Schifflertől, akik magukat hírszerzőknek nevezték.11 A korábbi gyakorlattól eltérő módon, a 16. századi római és velencei (majd más városállamokban is bevezetett) avvisó-írás már tervszerű információgyűjtést jelentett, amely folyamatos, rendszeres időközönkénti hírszolgáltatást feltételezett.12 Az avvisók jelentős hatást gyakoroltak a korabeli Európára, és komoly ösztönzői, illetve katalizátorai voltak a már említett „kommunikációs forradalomnak". Az avvisók - hírértékük mellett - befolyást gyakoroltak a kora újkori közvéleményre, ezáltal a politikai események kibontakozására is hatással lehettek. Ennél is fontosabb azonban, hogy a döntéshozók tudatosan használták őket propagandaeszközökként. Az avvisók jelentős szerepet játszottak abban, hogy az egyes udvarok, városállamok hogyan jöttek rá a tájékozottság hatalmára, a köz informálásának fontosságára, illetve befolyásolásának, sőt manipulálásának lehetőségére. A közvélemény számára pedig lehetőséget nyújtott arra, hogy mindinkább megértse az állam irányítóinak „titkos" nyelvét, értelmezni tudja a sorok mögött megbújó információkat.13 Ez pedig nem mindig esett egybe a központi hatalom érdekeivel. Nem véletlen az, hogy a 16. század végén, Rómában és Velencében is több hírszolgáltatót kivégeztek, mert olyan információkat tettek közzé, amelyek sértették a Szent Szék, illetve a Tízek Tanácsának érdekeit.14

Az avvisóhoz szükséges az író, aki megfogalmazza az információkat, így tehát egy új szakma jött létre (menanti, reportisti, gazzettieri), amelyben számos ember tevékenykedett és a hírszolgáltatásért általában már fizetséget is kaptak.15 Az írók az információkat rendszerint nem maguk szerezték be, hanem hírforrásokat működtettek az uralkodói kancelláriáktól, a katolikus és a protestáns egyházi személyektől kezdve, a külföldi követségek egyes tagjain keresztül egészen a rendszeresen közlekedő kereskedőkig. Az adatokat összegyűjtötték, azokat egyénileg, de gyakrabban inkább íróműhelyekben (scrittoria) összegezték. Az így elkészült iratokat átadták a rendszeres futár- vagy postaszolgálatoknak.16 Az, hogy az avvisót milyen gyakran küldték (hetente, kéthetente, évente stb.), attól függött, honnan érkezett és milyen típusú információkat tartalmazott.17 Az avvisók szerepét tekintve azonban kiemelendő, hogy jelentősen hatottak az al11 Rehm, 1994.

12 INFELISE, 2002. 214.

13 Uo. 212., 215., 228.

14 BONGI, 1869. 311.; DeVivo, 2005. 39.; INFELISE, 2002. 219.

is DeVivo, 2005. 37-38.

16 INFELISE, 1997.193-219.

17 DeVivo, 2005.37-42.; Infelise, 2002.219.

99