Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Gyarmati György: Élőbeszéd a fürkészet múltját megidéző konferenciához

mával hitte pótolhatónak -, nemcsak Hellasz népe, hanem második felesége, Eszter is túljár majd az eszén, de ők lesznek, kik a fürkészet, művészetének kánonját tovább viszik. Utóbbi esetben a történteknek egy eufemizált változata szent írásaikban megörökítve válik majd világhírűvé, Eszter könyve címen. Ebben jut, igazán diadalra a fürkészet művészete: különböző apokrifek nyomán úgy eufemizálni a cselvetések tudományát, hogy az utána évezredeken át egy visszatérő ünnepnek (Purim) legyen a megalapozója.

Azon nép ősei meg, amelyek 2611 év múlva, Marcus Aurelius császárrá választása előtti színhelyén, az mi világunk napnyugati szegletében, valami Savariaban minderről konferenciát akarnak szervezni, jelenleg itt trenírozzák magukat majdhogynem a szomszédban, hogy megismerkedjenek a réznél és bronznál is jobb eszközök készítésére alkalmas ferrummal. Alig vannak tőlünk három holdhónapnyi járóföldre, a nagy hegyek túloldalán, az Irtis és a Tobol folyása mentén. Prémkereskedőként odaküldött fürkészeim most jelentették, hogy a klimatikus viszonyok tartós változásai miatt - melyet csúzos Ízületeim is egyre inkább alátámasztanak - éppen felszedni készülnek sátorfáikat, hogy a délebbre fekvő sztyeppés tájakon találjanak jobb legelőket állataiknak. Kérdés, hogy mit szólnak majd ehhez az ott már megtelepedett szarmaták, kik a déli Uráltól a Volgáig bírják e jobb legelőket.

De lássuk, mi jövendölhető sorsukról manapság. Több mint 1200 évre való annalest kell még teleróniuk más kultúrák írástudóinak, amíg arról a tájról - mert a kínai mennyei birodalom fürkészeire támaszkodva sikeresen állt ellen - egy Attila nevű hun vezér napnyugatnak veszi útját, és eljut egészen a kontinensünk átellenes nyúlványát nyaldosó tengerekig. (Ezt az ott lakók Európának nevezik majd.) Újabb 500 évnek kell eltelnie, míg széthulló birodalmának egyik népcsoportja - amely magát mogyerinek, magornak mondva - eljut arra a tájra a Danubius folyása mentén, ahol a már emlegetett Aurelius vívott őelőttük hősies csatákat, és kötött előnytelen szerződéseket a jazigokkal, meg a markomannok- kal.

Köztünk szólva e magori törzsnek a déli Urál környékén helyben maradó távolabbi rokonai az igazán okosak. Ok a szövetkezéseket és a rugalmas elszakadásokat ügyesen variálva éppúgy túlélik majd a mongol kánok uralmát, mint később az egymást váltó orosz cárok Szibéria kolonizálására irányuló erőfeszítéseit is. Két és félezer év múlva pedig, midőn azon a tájékon valami proletárdiktatúrát próbálnak az eurázsiai kontinens jelentős részére ráerőltetni, a Volgától a Jenyiszejig megszerzik a vodkakereskedés monopóliumát, és generációkon át sikeresen itatják le az uralom centralizálásával próbálkozó moszkvai főhatalom oda küldött legátusait és kíséretüket. Ezt majdhogynem olyan művészi tökélyre fejlesztve végzik majd - apáról fiúkra örökítve a vodka-biznisz csínját-bínját -, mint az általam elmondott fürkészet művészete, amelyet most ugyan még magam festek a bambuszpálcákra, de a továbbiakban mandarinok egymás utáni generációi gondoskodnak majd a rizspapír másolatokról, így nevem és munkám fennmaradásáról.

Gyarmati György: Élőbeszéd afiirkészet múltját megidéző konferenciához

9