Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

II. A 20. század gazdasági válságai - Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok

Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok

világgazdasági rend igényeinek. Nyikolaj D. Kondratyev nézeteinek követői azt vallják, hogy a karch azért volt különösen súlyos, mert a hosszú távú gazdasági ciklus leszálló ágával esett egybe, ami tovább mélyítette a visszaesést.15 A hosz- szú időn keresztül a Szovjetunióban élő Varga Jenő és a világhírű brit közgazdász, Keynes egyaránt a beruházások sajátosságaira vezette vissza a gazdasági válságokat. Varga szerint a depresszió időszakában mutatkozó túltermelés miatt a bővítő beruházásokon túl részben elmaradnak a pótló beruházások is. A fölös készletek felszívódása után az egymástól elszigetelten működő vállalkozók a majdani piaci igényekhez képest több beruházásába fognak, ám a túlkínálatra csak akkor derül fény, amikor a kapacitást bővítő befektetések — nagyjában egy időben — működésbe lépnek. A beruházások sajátossága miatt a ciklikus túltermelési válság „kódolva" van a tőkés gazdasági rendszerbe. Keynes — akit a kirobbant és addig soha nem tapasztalt méretű munkanélküliség foglalkoztatott leginkább — magyarázata általánosan ismert. Az addig uralkodó közgazdasági paradigmák a növekvő reálbérekben és a magas kamatlábakban találták meg a munkanélküliség okát. Sokan azt gondolták, hogy a csökkenő bér automatikusan a foglalkoztatottság emelkedéséhez, a fogyasztás redukálása pedig a megtakarítások, illetve ennek révén a beruházások növekedéséhez vezet. Keynes elméleti rendszerében is fontos szerephez jutnak a gazdaság szabályozásának olyan fontos eszközei, mint például a kamatláb, az adók és a különféle transzferek, amelyeknek a változtatásával befolyásolni lehet a beruházási és megtakarítási hajlandóságot. Az 1936-ban megjelent A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című munkájában azonban Keynes rámutatott arra, hogy ha a vállalkozók várakozás szerinti profitrátája nullára csökken vagy esetleg negatívvá válik, akkor kamatcsökkentéssel, sőt nulla kamattal sem lehet a befektetőket beruházásra ösztönözni. Keynes szerint ebben az esetben az egyensúlytalanság munkanélküliség mellett alakul ki. Ez a tétel szöges ellentétben állt az addig uralkodó klasszikus elmélettel, amely szerint tartós kényszerű munkanélküliség a reálbérek szabad alakulása mellett nem alakulhat ki, a megtakarításokat, és a beruházásokat pedig az ugyancsak szabadon ingadozó kamatláb egyensúlyban tartja. Keynes a probléma kezelésére állami beavatkozást ajánlott, vagyis azt, hogy költségvetésből finanszírozott megrendelésekkel, beruházásokkal és vásárlásokkal emeljék a makroszintű keresletet. Nézete szerint az állami megbízásokhoz jutó vállalatoktól magasabb adó szedhető, az ott dolgozók jövedelme pedig növelni fogja a fogyasztói keresletet, vagyis az állami kiadások kereslet-növelő hatásai a multiplikátor révén megsokszorozódva jelentkeznek. Receptje alapján a tőkés világgazdaság az 1973. évi újabb visszaesésig jól működött, a fejlett tőkés országok az anticiklikus költségvetési politika és az állami beavatkozás elsősorban fiskális, de részben monetáris eszközrendszerének alkalmazása révén a ko15 Kondratyev szerint a világgazdaságban 40-60 éves gazdasági ciklusok alakulnak ki, amelynek van emelkedő és leszálló ága. Ezeknek a ciklusoknak a felfelé ívelő ágán következik be Kondratyev szerint a termelő tőkék tömeges megújítása és a társadalmi termelő erők új húzó ágazatok irányában történő átcsoportosítása.

97