Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
I. A 19. század gazdasági válságai - Klement Judit: Válság egy húzóágazatban – a 19. századi malomipar példája
Gödörből gödörbe nélkül az ágazat történetét szándékozik főbb vonalaiban áttekinteni, és konkrétan bemutatni azokat a tényezőket, amelyek a magyar gazdaság első húzóágazatának hanyatlásához, válságához vezettek. Ehhez viszont először is felfutásának okait kell megvizsgálni. A magyar malomipar felemelkedése az 1850-es évekkel indult el.4 A „malomiparosodás"5 fejlődését számos tényező együttes hatása alapozta meg és segítette elő. Adva volt a jó minőségű hazai nyersanyagbázis, amely rossz termésű évek esetén akár a szomszédos országokból is utánpótlást nyerhetett. Kialakulóban, sőt folyamatos növekedésben volt a potenciális felvevőpiac, vagyis a Monarchia nyugati fele és Nyugat-Európa népessége, amely a demográfiai átmenetnek és az urbanizációnak hála egyre nagyobb élelmiszerigényt mutatott a 19. században, és ezt a szükségletet exporttal (is) fedezte. Ráadásul ekkoriban nyílt meg e piacok elérésének lehetősége is egyfelől az 1850-től bevezetett vámunióval, amely vámmentes utat biztosított a magyar termékeknek az osztrák és cseh területekre; másfelől az Európában egészen az 1880-as évekig tartó szabad kereskedelmi légkörrel, amely vámok híján vagy azok alacsony szintje mellett olcsóbbá tette a távolabbi szállítást is; harmadrészt a vasúthálózat kiépülésével, ami révén a magyar liszt gyorsan eljuthatott a nyugat-európai piacokra. Már az 1860-as évek végére kiépültek azok a vasútvonalak, amelyek biztosítani tudták a magyarországi malmok számára a nyersanyagnak a feldolgozás helyére szállítását és a malomipar termékeinek a nyugati piacokra való eljuttatását. A biztosított nyersanyagellátás, a termékek bővülő felvevőpiaca, a kedvező kereskedelmi és szállítási lehetőségek mellett a gazdasági intézmények változása is mind előnyösebb vállalkozói környezetet teremtett. 1840-től szabadon lehetett Magyarországon gyárat alapítani, törvény szabályozta az általánosan elterjedt váltóhitel felvételének feltételeit és a csőd intézményét, vagyis a fizetésképtelenség kezelésének módját. 1841-ben megalakult az első magyar kereskedelmi bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szabadon elérhető hazai hitelforrást biztosítva, 1859-től császári pátens biztosította a teljes iparszabadságot, 1864-ben megnyílt az ország első tőzsdéje Pesten, amelyet egyébként megelőzött a már 1854-től működő Gabonacsarnok, a pesti kereskedők által életre hívott árutőzsde. E néhány példaként felsorolt tényező is érzékelteti, milyen változásokat hozott a 19. század közepe a vállalkozások korabeli feltételeiben. Ezek a változások is elősegítették, hogy megerősödhessen az a kereskedőréteg, amely befektetési lehetőséget keresve az ipar iránt is kezdett érdeklődést mutatni, és a malomiparban egyébként különösen jó megtérülési lehetőségeket talált az 1860-as, 4 A malomipar gazdaságtörténetének áttekintéséhez ld. továbbá: KLEMENT, 2010. 33-57. 5 A kifejezést Kövér György „malomiparosításából" kölcsönöztem. KÖVÉR, 1982. 209. 80
