Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
I. A 19. század gazdasági válságai - Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó
Gödörből gödörbe fejlett tőkés csődszabályozásban az 1970-es években súlypontváltás ment végbe. A klasszikus eljárás mellett fokozatosan szerepet kapott a másik felfogás, amely a foglalkozási szint megőrzésére törekszik. Ebben az esetben csak akkor kerül sor felszámolásra, ha a gazdálkodó szerv talpra állítása nem sikerül, illetve a talpra állítás tervében az adós és a hitelezők nem tudnak megegyezni [...] Bár a hitelezői érdekvédelem ebben az esetben is fontos, a csődbíróságok súlya érezhetően megnőtt."80 Az idézett szerző a fejlett tőkésnek nevezett országok gyakorlatában bekövetkezni vélt fordulatból azt a következtetést vonta le, hogy a „magyar csődszabályozás lényegében követte az európai tendenciákat."81 Ez annál is meglepőbb, mivel — miként azt láthattuk — a csőd intézménye sokáig lényegében hiányzott az ország jogrendjéből. Veress Józsefet idézve: „A szocialista magyar gazdaság történetében a vállalati csőd nyílt elismerése, összeegyeztetése a gazdaságirányítási elvekkel sokáig nem volt lehetséges. A tervutasításos rendszer megszüntetése, a gazdálkodó szervek önállóságának fokozása, az önfinanszírozás erősítése, a piaci mechanizmusok szerény fejlesztése csak alapot, keretet ad a vállalati bukás nyílttá tételéhez. így a csődbe került gazdálkodó egységekre vonatkozó közgazdasági és jogi szabályozás az 1970-es években számos ellentmondást és önellentmondást hordoz. Az államigazgatás meghatározó szerepet játszik a vállalati bukás — legtöbbször nyilvánosságra nem kerülő — rendezésében. Az állami, államigazgatási, és banki követelések elsőbbséget élveznek a felszámolás során. A túlzott költségvetési újraelosztás — a nyereséges vállalatok kárára — képes támogatásokkal betömni a veszélyhelyzetbe került vállalatok gazdálkodásában keletkező réseket. Tovább él a korábbi gazdaságirányítás logikájából következő tétel, amely szerint egy vállalat, szövetkezet nyílt csődje az állam csődjét is jelentené, a vagyon felszámolása pedig egyértelműen népgazdasági kár lenne."82 A kor szakértői az 1986. évi felszámolási szabályok alapján építették föl a '90-es évek csődtörvényét.83 A törvényjavaslat beterjesztője szerint: „Javaslat új intézményként vezeti be a csődeljárást, ugyanakkor az eredménytelen csődeljárást követő eljárási szakaszként, illetve önálló eljárásként fenntartja a felszámolási eljárás intézményét."84 A jelenlegi csődtörvénynek sokkal inkább van köze a 20. századi kényszeregyezségi rendeleti szabályozáshoz (a törvény „a fizetés- képtelen gazdálkodó szervezeteknek csődeljárás útján történő újjászervezése [...]" érdekében született), még akkor is, ha a rövid bevezető szerint a törvényt „a hitelezői érdekek védelme érdekében" alkották meg.85 A híradások egyébként teljesen természetesnek tekintik, hogy a csődeljárásról szóló törvény csak „gazdálkodó szervezetekre" (de a pénzügyiekre már nem) vonatkozik. (Közbevető80 VERESS, 1988.164. 81 Uo. 82 Uo. 83 Vö.: Török, 1986. 5. 84 2344. sz. törvényjavaslat a csődeljárásról. Ogy. ir. 85 1991:IL. törvény. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról. MK. 72
