Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
I. A 19. század gazdasági válságai - Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó
Gödörből gödörbe egyezhetett az adóssal, és az egyezséget az ebben „részt nem vevő hitelezőkre is" kiterjesztették.50 Figyelemre méltó, hogy a csődön kívüli kényszeregyezség eljárás szabályozása az első világháború alatt (4070/1915. ME rendelet: csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás), a '20-as évek konszolidációja idején (1410/1926. ME rendelet: csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás; 6340/1927. ME rendelet: csődön kívüli kényszerfelszámolás) és a nagy válság idején (850/1931. ME rendelet: kényszeregyezség) történt meg.51 A pénzintézetek elleni eljárásokba 1917-től a Pénzintézeti Központot is be kellett kapcsolni;52 e rendeletekre aztán az 1948. évi rendelkezések is visszautaltak. A csődön kívüli kényszerfölszámolás mint szabályozási megoldás arra irányult, hogy ha a cég „nem érdemelte meg azt, hogy továbbra engedélyezzék működését, de [...] mégsem lenne méltányos teljes mértékben kivonni az üzleti életből, akkor egyetemes értékesítő eljárást" lehessen lefolytatni.53 Aligha tévedünk, hogy evvel az eljárással a jog már — nolens-volens — a második világháború utáni tervgazdálkodásra való átmenet számára készítette elő a talajt. A csődeljárás ezáltal mint instrumentum „gyakorlatilag elvesztette jelentőségét", de nem fenyegetésként, hiszen a kényszeregyezségi eljárás csak akkor lehetett hatásos, ha mögött ott állt a csőd fenyegetése.54 A csőd intézménye nem úgy szűnt meg, hogy betiltották, hanem úgy, hogy az államosítással elvonták a csődbeli kielégítés alapjául szolgálható vagyont. Ezt az államosításról szóló 1948:XXV. törvény, illetve a rokon jogszabályok55 mondták ki. Ezek alapján a vonatkozó jogszabályok által érintett követelés „a volt tulajdonossal szemben sem csődnyitás alapjául, sem pedig folyamatban levő csődben kielégítés alapjául nem szolgálhat. A csődtömeghez tartozó vagyont a követelések figyelmen kívül hagyásával és biztosításuk nélkül kell felosztani abban az esetben is, ha a szóban levő hitelezőt egyébként a csődben külön kielégítés illetné meg."56 Az imént idézett és hivatkozott jegyzet rámutat arra is, hogy a „jelenlegi fejlődési szakaszra [a korabeli szóhasználattal a népi demokráciáról a proletárdiktatúrára való átmenet időszaka — HK] jellemző a magánszektor elsorvadása és az állami szektor kiépülése. Ebből fakadó különleges feladatot oldanak meg a 50 Uo. 485. 51 Török, 1984. 5. 52 Rendre: 919/1917. (III.7) ME. rendelet a pénzintézeteknek a Pénzintézeti Központ közbenjöttével foganatosított önkéntes felszámolásáról; 920/1917. (III.7) ME rendelet a pénzintézeteknek a Pénzintézeti Központ közbenjöttével foganatosított kényszerfelszámolásáról; 921/1917. (III.7) ME rendelet a csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás tárgyában 1915. évi november hó 15. napján; 4070/1915. rendelet és az 1916. évi január hó 31. napján 451/1916. szám alatt kibocsátott minisztériumi rendeletnek pénzintézetekre alkalmazásáról. 922/1917. (III.7) ME rendelet a pénzintézetekre, mint a Pénzintézeti Központ tagjaira vonatkozó cégbejegyzésekről. MRT, 1868-1944. 53 Horváth, 2006.486. 54 Fejérváry, 1948. 3-4. 55 15 560/1947. kormányrendelet 1. §.; 8530/1948. kormányrendelet. MK. 56 Vadas-Weltner, 1949. 283. 64
