Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
I. A 19. század gazdasági válságai - Pakot Levente: Halandósági válságok székelyföldi rurális közösségekben: Szentegyházasfalva és Kápolnásfalva, 1838–1914
Pakot Levente: Halandósági válságok székelyföldi rurális közösségekben FÜGGELÉK A fenti elemzésben a gazdasági ingadozások mutatójaként a rozsnak és a kukoricának a kolozsvári piacon rögzített évenkénti középárát használtuk. A gabonaár, a gabonafajták és a piac kiválasztását különböző tényezők indokolják. A vizsgált korszakban az erdélyi gazdaság domináns szektorát a mezőgazdaság képezte, a gabona a termelés és a fogyasztás egyik legfontosabb egységének számított. Az állattenyésztés és falusi faipar is egyre nagyobb jelentőségre tett szert ebben az időszakban, sőt egyfajta regionális szakosodás is végbement. A forrásadottságok azonban nem tették lehetővé, hogy az állatkereskedésre vagy fakereskedelemre vonatkozó mikro és/vagy makro-regionális szintű idősort létrehozzunk.41 A különböző gabonafajták kiskereskedelmi árainak felhasználását ugyanakkor elősegítette az a tény, hogy a korabeli közigazgatási iratokban, a Statisztikai Hivatal közleményeiben és a helyi sajtóban fennmaradtak és bizonyos időszakokra vonatkozóan akár heti bontásban is rendelkezésre álltak ezek az adatok. A rozs és a kukorica kiválasztását az indokolja, hogy a vizsgált időszakban ez a két gabonafajta képezte a havasalji falvak népességének fő táplálékát. A korabeli közgazdasági leírások szerint az Udvarhely megyei havasalji falvakhoz gazdasági és földrajzi szempontból leginkább hasonuló szomszédos Csík vármegyében a legfontosabb terménynek a rozs számított. T. Nagy Imre, a század- fordulós közgazdasági viszonyokat rögzítő munkájában a következőket hangsúlyozza: „A lakosság főtáplálékát a rozskenyér teszi. Szebb, domborúbb és ízlete- sebb rozskenyeret alig sütnek valahol, mint Csíkban. Középtermés idején minden 10 éven felüli lakosra 414 liter rozstermés esik. Azért van, hogy egymás után következő terméketlen években a kukoriczafogyasztás oly nagy mérvet ölt, mert ilyenkor a kukoriczalisztből főzött puliszka pótolja a kenyér szűkét. Rendes körülmények között s még szűk esztendőkben is, a rozskenyér ritkán hiányzik az asztalfiókból".42 A kukorica termesztése Csík megyében a vizsgált időszakban még nem volt jelentős.43 A kukoricaszükséglet jelentős részét Romániából importálták, a kukoricalisztből készített puliszka fogyasztása inkább az egymást követő rossz termésű években emelkedett.44 Az ugyancsak főterménynek minősülő krumpli45 évenkénti piaci árának rekonstrukcióját a forrásadottságok nem tették lehetővé. 41 A szakirodalom szerint 1875 és 1910 között a marhaárak másfélszeresükre emelkedtek. SZÁSZ, 1987.1523. 42 T. Nagy, 1902. 22. 43 A dualizmus kori erdélyi növénytermesztést áttekintve Szász Zoltán a búza és kukoricatermesztést teszi az első helyre, azzal a kiegészítéssel, hogy ez utóbbi termesztését főként a román parasztok végezték. Véleménye szerint a századfordulóra a búzával és kukoricával bevetett területek majdnem kiegyenlítődtek. SZÁSZ, 1987.1529. 44 Keleti Károly az 1883-1887. évekre kidolgozott élelmezési statisztikája szerint Csík vármegyében az átlagosan fogyasztott gabonamennyiséghez képest csupán rozsból termett megfelelő mennyiség. Búzából, kukoricából és burgonyából a megye népessége behozatalra szorult. KELETI, 1887. 47
