Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

I. A 19. század gazdasági válságai - Pakot Levente: Halandósági válságok székelyföldi rurális közösségekben: Szentegyházasfalva és Kápolnásfalva, 1838–1914

Pakot Levente: Halandósági válságok székelyföldi rurális közösségekben

Néhány évben azonban a gabonaár ingadozása és a halálozások számának válságos jellegű emelkedése között megfigyelhető pozitív összefüggés. Azokban az években, amelyekben a halandóság válságos méreteket öltött, illetve az azt megelőző esztendőben általában a kukorica vagy a rozs, esetleg mindkét gabona ára is jelentősen megemelkedett. 1855-ben és 1873-ban a kukorica ára a kolozsvári piacon mintegy 39%-kal, illetve 24%-kal volt magasabb a „normál" évekre jellemző értékektől. Az alapvető élelmiszerek ára e két esztendőt közvetlenül megelőző években is magasnak bizonyult: a kukorica ára 1854-ben és 1872-ben 20%-kal, illetve 26%-kal volt magasabb az adott gabona ár trendjénél. A rozs ára 1854-ben 8%-kal, míg 1872-ben 35%-kal haladta meg a trendet. Míg 1854-1855- ben elsősorban a krími háború következménye volt a magas ár, 1873-ban viszont országos rossz termés állt az áremelkedés mögött.36

A fent megjelölt éveken kívül az 1884. és 1908. évi válságos halandóság is mutat némi összefüggést a gabona azonos évi árával. 1908-ban csupán a rozs ára emelkedett (28%-kal), a kukorica ára az időszakra jellemző trend alatt maradt, 1884-ben ellenben a kukorica ár azonos évi értéke emelkedett 9%-kal, míg a rozs ára a trendnek megfelelően alakult. Az ugyancsak válságos halandóságú 1850. esztendőben a gabona ára kedvezőnek bizonyult, de ebben az esetben is érvényesülhetett a korábbi esztendőkre jellemző kedvezőtlen gazdasági helyzet hatása.37

A vizsgált időszak alatti hat válságos halandóságú esztendő közül csupán egy esetben — 1887-ben — állítható bizonyossággal, hogy a válság nem kapcsolódott össze a gabona árának emelkedésével. A vizsgált időszak legnagyobb halandósági válságának évében, valamint a közvetlenül megelőző években mindkét alapvető élelmiszer ára a megszokotthoz képest kedvezőbben alakult.

A fenti összefüggések alapján megfogalmazhatunk néhány hipotézist a gabonaár emelkedése okozta gazdasági stressz és a válságos halandóság között. Mindenekelőtt feltehető, hogy a társadalmi felfordulás és politikai instabilitás időszakaiban — az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc vagy a krími háború idején — vagy azokat követően a fokozottabb vándorlás kedvezett a fertőzések terjedésének.

Hasonló hatást eredményezhetett a több egymást követő évre jellemző rossz termés — mint például az 1871-1873 közötti időszak — is. Ez utóbbi években a gabonaár emelkedése növelhette a családok férfitagjainak szezonális jellegű elvándorlási hajlandóságát. A rossz termésű években a háziipari keretek között

36 ŐRI, 2008.32; Katus, 1987.1120.

37 Az 1849. évre nem állt rendelkezésünkre gabonaár adat, ennélfogva az 5a, 5b, 6a és 6b ábrákon az 1850. évi halandóságnak az 1849. évi gabonaárral való összevetése hiányzik. Az 1848. évi forradalom és szabadságharc, illetve az 1840-es évek végi, különösen pedig az 1846-1847. évi rossz termés együttesen magas árakat eredményezhettek 1849-re. ŐRI, 2008. 32; VÖRÖS, 1983. 475. Keszthelyen 1846-ban a kedvezőtlen időjárás okozta rossz termés növelte meg a halálozások számát; 1848- 1849-ben már a háború és a nyomában járó kolera. Benda, 2000. 155. Valószínű, hogy az alultápláltság és a járványok elterjedése és pusztítása között összefüggés létezett.

41