Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
I. A 19. század gazdasági válságai - Pakot Levente: Halandósági válságok székelyföldi rurális közösségekben: Szentegyházasfalva és Kápolnásfalva, 1838–1914
Pakot Levente: Halandósági válságok székelyföldi rurális közösségekben A halálozások számának évenkénti ingadozása: a válságos esztendők A halálozások évenkénti számából létrehozott idősor az időbeli trendek pontosabb megrajzolását nyújthatja. A válságos évek azonosítására több módszer létezik;24 mindegyik előfeltétele a halálozások évenkénti számából létrehozott idősor.25 * A mozgó átlagok módosításának lényege, hogy figyelmen kívül hagytuk a két legalacsonyabb és a két legmagasabb év értékét, és csupán a fennmaradó hét év értékeiből képeztünk mozgó átlagokat, ezáltal csökkentve a szélsőséges ingadozásoknak a halálozások évenkénti értékeire gyakorolt hatásait. Steven Hoch vizsgálatát követve válságosként határoztuk meg azokat az éveket, amelyekben a halálesetek száma több mint 50%-kal meghaladta a mozgó átlag értékét.25 A két egyházközségben a halandóság válságszerű romlása időszakosan visz- szatérő jelenségnek bizonyult a 19. század második felében (4. ábra). Az 1850 és 1914 közötti időszak alatt összesen hat évben — 1850-ben, 1855-ben, 1873-ban, 1884-ben, 1887-ben, és 1908-ban — fordult elő, hogy a halálesetek száma több mint 50%-kal meghaladta a mozgó átlag értékét. A válságok súlyosságát és gyakoriságukat tekintve a 19. század kilencedik évtizede egyértelműen a korszak halandósági mélypontjának tekinthető. A század '80-as éveinek végétől a halandóság stabilizálódásának lehetünk tanúi: a halálesetek száma az 1900. és 1908. év kivételével a mozgó átlag körüli vagy alatti. A halandósági válságok száma nemzetközi összehasonlításban is jelentősnek mondható, hiszen Nyugat-Európában ezt az időszakot már egyértelműen a halandósági válságok visszaszorulása és a halandósági viszonyok hosszú távú javulása jellemezte.27 kusok és reformátusok körében egyaránt, a hasonló korban levő nők várható élettartama 18, illetve 19 év volt. MELEGH, 2000. 78. 24 Példaként ld.: DUPÄQUIER, 1989.190.; Benda, 2000.149-153. 25 Az idősor létrehozásában a Lorenzo Del Panta és Massimo Livi-Bacci által leírt módszert követtük, amely a halálozások 11 éves mozgó átlagainak módosításán alapul. Livi-Bacci-Del Panta, 1980. 72.; Hoch, 1998. 359. * Hoch, 1998.359. 27 A nemzetközi halandósági trendek összefoglalására ld.: Bengtsson-Fridlizius-Ohlsson, 1984. Viszonyítási pontként: a 17. század végén Közép- és Dél-Itáliában a megelőző száz év válságos halandósággal jellemezhető éveinek átlaga 7,7 volt, a válságos évek gyakorisága a 19. század elejére 5,1-re csökkent. PERRENOUD, 1991. 29. Magyarországi viszonylatban Benda Gyula a halandósági válságoknak a sajátunktól eltérő definícióját használva 12 átlagos válságos évet azonosított Keszthelyen az 1747 és 1849 közötti időszak alatt. Benda, 2000.153. 35
