Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
III. A magánélet válságai - Feiszt György: Szerelemért a halálba. Gyilkosságok és öngyilkosságok Vas megyében a 19–20. századfordulóján
Gödörből gödörbe losan komolyan gondolta, és azt, fáradtságot nem ismerő módon kész volt végre hajtani. A beteljesületlen szerelem felett érzett csalódás kétségtelenül nagy cselekvésre késztető erő, amelynek kevésbé kitervelt, mondhatnánk rapid változataival is, megismerkedhetünk. B. István egyik este elment szerelmeséhez. A külvárosi ház konyhájában enyelegtek, mert hol máshol szerelmeskedjen egy cselédlány. Pista igen jól érezte magát, mígnem éjfél után. Egyszercsak kopogás hallatszott. De nem a fekete holló, hanem egy fekete katona érkezett. A késői látogatóra kíváncsi Pista előtt ekkor elborult a világ, de elsősorban nem a meglepetéstől, hanem a bajonettel fejére mért hatalmas ütéstől, melyet a szituációtól nem kevésbé meglepett vendégtől kapott. A meghiúsult légyott feletti bánatában sietősen távozó katona búcsúzóul még a lányt is fejbe kólintotta. „Ezt nevezik szerelmi válságnak az Újvilág utcában."13 — fejezte be írását a tudósító nem kis malíciával. Ugyanakkor, mint az alábbiakból is kiderült, a tettlegesség a gyengébbik nemtől sem állt távol, ha szerelemről volt szó: „H. J. szombathelyi munkást tegnap este alaposan elverték, és nem holmi kérges munkáskezek, hanem puha asszonyi kacsók csapódtak arcába."14 Az áldozat a Mózer-féle kocsmából egy békés iszogatás után éppen haza indult új asszonyához, akit öt nappal korábban, törvényes formák mellőzésével, vett magához, amikor a Faludy Ferenc (ma Petőfi Sándor) utca sarkán, kellemesnek nem nevezhető meglepetés érte. Hirtelen, villogó szemekkel elébe toppant — ma ezt így mondanánk — előző kapcsolata, aki: „Nesze te cudar, nesze te rongy ember!" kijelentéseit hatalmas pofonokkal nyomatékosította. A jelenetnek tucatnyi szemtanúja volt, ami arra indította hősünket, hogy az utca porába repült kalapját hátra hagyva megfutamodjék. A Mózer-féle kocsma egyébként sem volt szerencsés helye a szerelmi bánat miatt búsuló férfiaknak: Alig két hét elteltével, egyik helybéli kovácsmestert egy kampósvégű esernyővel vette itt kezelésbe amazontermészetű felesége, olyan alaposan, hogy a végén az asszonyt a rendőrség a férjet pedig a mentők szállították el. „Némely házasság olyan, mint a szűk cipő, fessnek kényelmesnek látszik mások előtt, de annak, aki viseli, sokat kell szenvednie."15 — kommentálta az eseményt a tudósító. Tragikomikus történetek persze falun is megestek. Egy 75 éves felsőszilvágyi gazda vadházasságban élt Lina nevű, 22 éves csinos szolgálójával. A leány egy idő után változatosságra vágyott; elhagyta választottját és egy feltehetően tapasztaltabb, nyolcvanéves helyi gazdát fogadott kegyeibe. Az elhagyott lovag elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, visszaszerzi a leányt. Először szép szóval akart célt érni, de mikor látta, hogy ez nem megy, elővette a revolverét. A leány azonban nem ijedt meg, kicsavarta a kezéből a fegyvert és úgy összeverte vele, m VN, 1911. április 12. 2. 14 VN, 1911. június 29.1-2. 15 VN, 1911. június 16.1. 192
