Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
III. A magánélet válságai - Perger Gyula: „Az házossági életnek változó terhét egyesült erővel, s meg nyugott elmével viseljük." Egy házasságtörő férfi válságkezelési stratégiája a 19. század elején
Perger Gyula: Egy házasságtörő férfi válságkezelési stratégiája a 29. század elején alkalmatossággal hány nap múlva már arra nem emlékezhetem estve hét óra tájban boros fejjel ismét Lippai Ferencznét meg látogattam, és egy forintot kértem tőle költsön, és költsönözött nékem egy forintot akkor tehát el kezdettem véle enyelegni. Fáik Rosina Lippai Ferencz házas Társa tsak hamar meg adta magát és véle el végeztem parázna tettemet egyszer."8 Pócs Ferenc tehát először emberbaráti szeretetből, anyósával együtt, majd magáról nem tudván, magányosan, ittas fővel környékezte meg ártatlan sógorasszonyát. Az igazán érdekes válaszok a harmadik kérdés és az azután következők kapcsán olvashatók: „Még ezen kívül hánszor paráználkodtál Lippai Fe- rencznével? [...] még ezen kívül háromszor közösködtem Lippai Ferenczné Sógor Asszonyommal, és töbször soha sem."9 Pócs Ferenc vádlotti kihallgatására 1803. február 28-án került sor. A feltett kérdések között kiindulópontul szolgált Pócs tartózkodása Lippai Ferencék házában: „Vald meg igaz é? Hogy még Lippai Ferencz tsak nem 2. holnapokig Zi- monyban lévén, szüntelen éjjel nappal a' menyecskénél laktál, ettél, ittál, és ré- szegeskedtél, úgy hogy az ajtót is a' Lakok reád csukták. Hogy az ajtót a' Lakok reám csukták az igaz, hanem hogy szüntelen éjjel nappal Lippai Ferencznénél ettem ittam, és részegeskedtem volna az nem igaz, mert mint az előbbi kérdésre meg vallottam háromszor vagy négyszer voltam nálo éjjel, midőn véle közösködtem, és egy annyiszor nappal, de akkor semmit véle el nem követtem, s' ezen kívül soha nálo nem voltam. Mért hazudtál eddig, hogy az Lippai Ferenczné őnkint magát meg adta a' Paráznaságra maid meg vallya szemedben hogy elsőben erőszakossan vetted ezen vétekre. Én erőszakot rajta nem tettem, és leg elsőben leg könnyebben ment véghez, hanem az után igaz hogy ellent állott, de erőszak még sem köllött hozzája, mert ha maga nem akarta volna, én semmit néki nem tehettem volna. Igaz é hogy kerested a' Bibliában s' azzal ámétottad Sogor Asszonyodat mondván: hogy két attyafiak között is szabad ezen dolognak meg esni a' Könyv és Zsoltár mondgya. A' Bibliárul semmi említés sem volt, nem is volt Bibliám, hanem egy alkalmatossággal estve midőn beszélgetésben voltam Sogor Asszonyommal, akkor mondgya nékem hogy meg bánta légyen tselekedetit, úgy olvasta a' Zsoltáros könyvbűi hogy vétek ez a' Paráznaság, de mind ezen beszédje után is könnyen meg adta magát."10 A számunkra ismeretlen testi adottságokkal és vonzerővel bíró Pócs gondolkodásmódjára, éleslátására utalnak későbbi levelei is, azonban szókimondó, sajátságos személyiséget sejtet a következő kijelentése: „Ha ma holnap föll * GyMJVL IV. A. 1069/o. No. 2079 9 GyMJVL IV. A. 1069/o. No. 2079. i° GyMJVL IV. A. 1069/o. No. 2079. 177
