Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
III. A magánélet válságai - Katona Csaba: Válság a magánéletben
Gödörből gödörbe Ám akármekkora részét is érintette a rosszul végződött üzlet a családi vagyonnak, anyagi helyzetét vélhetően mégsem nem rendítette meg végzetesen. Ennek ellenére ez lett az (egyik?) oka Móczár Sándor azon elhatározásának, amelyet követően fegyvert fordított önmaga ellen. 1932 tavaszának egyik estéjén a földbirtokos kiment a Jászárokszállás határában levő tanyájának egyik épületébe, ahol aztán másnap reggel főbe lőve találták meg. Az önkezűség nem volt vitatható. Az pedig már ismét a családi hagyomány része, hogy állítólag azt megelőzően, hogy a tanyára indult volna, feleségével hosszan veszekedtek, amelynek során Gyimóthy Etelka azt találta mondani férjének, hogy aki három- gyerekes apa létére ilyen felelőtlen, annak nem volna szabad élnie. Ez az adat természetesen ellenőrizhetetlen, de tán itt is igaz lehet: ha békességben éltek volna, nem kap lábra róluk efféle történet a haláleset előestéje kapcsán. Amennyire rekonstruálható, az történt, hogy az egyébként is boldogtalan házasságban élő Móczár Sándor elkeseredését fokozhatta pénzügyi kudarca, az emiatt otthon is mindinkább növekvő feszültséget pedig már nem bírta elviselni, és oly módon keresett „kiutat", hogy eldobta magától az életét. Ez az ő személyes válsága volt — amit azonban „hátrahagyott", az egész családjáé (özvegyéé, gyermekeié) lett. Részben gazdasági értelemben, részben pedig ott maradt személye nyomán a betöltetlen űr: gyermekei apa nélkül nőttek fel, sőt mostohaapát sem kaptak. A már felnőtt gyermekek egy idealizált apa képét őrizték meg, akinek vidámsága, bohémsága, kedvessége voltak meghatározó jellemzői. Utóhatások Móczár Sándor későbbi veje, Katona Gábor (1906-1998) esztergomi ügyvéd,15 aki 1940-ben, amikor alakulata Erdélybe vonult be,16 ismerte meg Móczár Margi- tot, így emlékezett meg erről: „Később derült ki, hogy a mások adósságaiért vállalt kezességei miatt eladósodott édesapja Margarétának, aki a falu »tekintetes ura« volt, mindig és mindenkin segíteni kész, szociális érzékkel megvert földbirtokos, öngyilkosságot követett el pár évvel ezelőtt."17 Ami a családi vagyont illeti, a kezesség miatt még évekkel később is további végrehajtás veszélye fenyegetett, amiről ugyancsak Katona Gábor emlékezett meg. Amikor 1940. október 5-én Gyimóthy Etelkától megkérte leánya kezét, az édesanya megemlítette a családi birtokot terhelő súlyos hátralékot: „Megölelt, megcsókolt, de egyben közölte azt is, hogy anyagilag rosszul állnak, a birtokot 15 Személyére nézve: Katona, 1998; Katona, 2000; Katona, 2007/a; Katona, 2007/b; Katona, 2007/c.; Katona, 2010. 16 1940. május 15. és október 11-e között volt szolgálatban ez alkalommal. HIM KI. 46094. sz. t. okm.gy. Ezúton is megköszönöm kedves kollégámnak, Szabó Péter alezredesnek, a Hadtörténeti Intézet Hadtörténeti Kutató Osztálya munkatársának, hogy felhívta a figyelmemet ezekre az iratokra! 17 KG errü.ir., 1980. 154