Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

II. A 20. század gazdasági válságai - Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok

Gödörből gödörbe 5. táblázat A külföldi tartozások összetétele lejárat szerint (%) Év Rövid lejáratú tartozások Hosszú lejáratú tartozások Összes tartozások 1931 20 80 100 1938* 24 76 100 1964 48 52 100 Ebből tőkés tartozások 76 24 100 Forrás: MÓL XIX-A-16-f 50. d. Magyarország devizatartozásai a második világháború előtt és 1964-ben, KSH Az első olajárrobbanás után a magyar gazdaság krónikussá váló bajai a világ- gazdasági válság kihívásaira való kései és felemás reagálásra, a mindkét reláció­ban bekövetkező cserearány-romlásra, a „tervszerű eladósodás"-ra, valamint a nagyhatalmak közötti konfliktusok újabb kiéleződésére, a Szovjetunió fokozódó belső gondjaira és a szocialista országok egy részének fizetésképtelenségére vezethetők vissza. Azt nem mondhatjuk, hogy a magyar vezetés egyáltalán nem érzékelte a szénhidrogének és a nyersanyagok árának emelkedéséből adódó gondokat. Ugyanakkor az árrendszert „a viszonylagos árstabilitás biztosítását is szem előtt tartva" akarták „fokozatosan" a világpiacihoz igazítani.48 49 Az 1990. évi rendszerváltás után a GDP évekig tartó visszaesése és az ezzel együtt járó, Magyarországon évtizedek óta nem tapasztalt tömeges méretű munkanélküliség, valamint kétszámjegyű vágtató infláció az ún. transzformáci­ós válságnak volt az egyenes következménye. Véleményem szerint az első vi­lágháború utáni depresszió is tekinthető egyfajta transzformációs válságnak, ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésével és a trianoni békeszerző­déssel az ország teljesen új létfeltételek közé került. Magyarországon 1964-ben a nemzeti jövedelem 2,24%-át, 3,8 milliárd forin­tot fordítottak kutatás-fejlesztésre. Ez arányaiban is, a kibocsátás volumenében megmutatkozó óriási különbségek miatt összegszerűségében még inkább jelen­tősen elmaradt a világ fejlett régióihoz képest. Az Egyesült Államokban és Nyu- gat-Európában a kutatás-fejlesztésre fordított összegek aránya a technikai hala­dás élén álló iparágakban elérte a termelési költségek 20-25%-át, miközben a kibocsátás értéke a hozzánk hasonló nagyságú országokban is 10-15-szerese volt a hazainak. A fejlett ipari országokban a hozzánk képest nagyságrendekkel ma­gasabb kutatási ráfordításokat is erősen koncentrálva használták fel. Japán pél­dául ebben az időben a kutatási ráfordítás 21%-át a gyenge és erősáramú ipar­ágak modernizálására fordította, de még ezen belül is súlypontokat alakítottak ki.« 48 MÓL XIX-A-16-f. 80. d. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter levele Lázár György miniszterelnök-helyettesnek, az Állami Tervbizottság elnökének. 1974. február 13. 49 MÓL XIX-A-16-j. 21. d. A kutatómunka és a tudományirányítás tökéletesítése. 1966. szeptember 20. 110

Next

/
Thumbnails
Contents