Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

II. A 20. század gazdasági válságai - Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok

Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok román kormány ezt a vagyontömeget rövid idő alatt kiüresítette, a vállalatokat agyonadóztatta és mindent megtett annak érdekében, hogy a külföldiek vagyo­nát a román gazdaság felszívhassa. A Romániában lévő magyar vagyon értékét legkevesebb 200 (egyesek 300 millió dollárra) becsülték, amely 1953-ra, a ro­mán-magyar pénzügyi egyezmény megkötésének idejére lényegében eltűnt.26 Ebben az egyezményben (a többi szocialista országgal kötött vagyonjogi meg­állapodásokhoz hasonlóan) a két ország kölcsönöse lemondott az egymással szemben fennálló mindenféle követelésről, vagyis senki sem fizetett a másiknak semmit. Magyarország számára ez az egyezmény — a Romániában lévő magyar és a Magyarországon lévő román vagyon jelentős diszparitása miatt — kifejezet­ten hátrányos volt.27 Vagyis minden olyan akció, amely romániai magyar értéket vont el a CASBI elől, a vagyonértékeléstől függetlenül kifejezetten előnyösnek számított Magyarország számára. Nem véletlen, hogy Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök (és kormányának több jobboldali tagja) azt fontolgatta, hogy a magyar jóvátétel csökkentése érdekében minden romániai magyar vagyont át kellene engedni az oroszok számára. Sajátos tőkekivonást jelentett a két háború között az állam, az önkormány­zatok, a bankok és iparvállalatok által rendszerint jelzálogfedezet mellett felvett hosszú lejáratú hitelek kedvezőtlen kondíciója.28 1925 és 1929 között az állam, a kereskedelmi bankok, kisebb mértékben iparvállalatok, illetve állami garancia és irányítás mellett városok és megyei önkormányzatok közel egymilliárd pengő névértékű, 80-82%-os kibocsátási árfolyamú, általában 20-50 éves lejáratú (zöm­ben jelzálog típusú), leginkább 7-7,5 %-os kamatozású, hitelt vettek fel.29 Pénz­ügyminisztériumi források mintegy 200 millió dollárra becsülték a második világháború végén Németországba és Ausztriába kihurcolt, de onnan a jogos tulajdonosokhoz vissza nem került magyar javak értékét.30 Hozzávetőleges ma­gyar számítás szerint 1951 tavaszáig mintegy 300 millió pengő (nagyjából 60 millió amerikai dollár) értékű magyar jószág került haza és megközelítőleg ennek a duplája (kb. 120 millió amerikai dollár értékben) maradt kint a Német Szövetségi Köztársaságban.31 A visszaszolgáltatott javak értékének döntő részét a Magyar Nemzeti Bank aranytartaléka és a dunai hajópark tette ki, ugyanakkor a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. termelő berendezéseit kivéve a kihurcolt szer­számgépek, gyárberendezések döntő többsége a németországi amerikai zónában maradt. 26 A romániai magyar vagyonra nézve ld.: VlNCZE, 2000. 27 http://www.arts.u-szeged.hu/doktar/texts/hargita/html 28 Ld.: honvári, 2009/b. 37. 29 M. Kir. Korm. műk., 1930. 36. 30 MOL M-KS 276. f. 65/284. ő. e. Feljegyzés a Németország és Ausztria USA övezetébe hurcolt magyar javak helyzetéről. 1951. április 10. 31 A forintot az 1946. augusztus 1-jei átlagos árszorzóval, az 1938. évi pengőt pedig a hivatalos felár­ral számított átváltási árfolyammal számoltam át. 103

Next

/
Thumbnails
Contents