Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

A választások és Vas megye a XIV-XX. században - Kóta Péter: Királyválasztás: egyéni, családi, nemzeti érdek a középkorban

nizmusok. Minden családban volt egy vagy több testvér, esetleg unokatestvér, aki a családon belüli vezetővel szemben foglalt állást. A sikeres ág aztán közbenjárt, hogy a pártütésben elmarasztaltakat segítse, de nem önzetlenül, hanem nagyonis kézzelfogható anyagi előnyökért! Az ágak közti rivalizálás két szélsőséges válfaja a rokonok kifosztása, illetve teljes elnyomorodásuk megakadályozása volt. A rokonokat ugyanis meg kellett tartani a birtokképesség állapotában, mert annak elvesztése már aligha visszafordítható társadalmi süllyedést okozhatott. Nagyot lendített egy család ügyén, ha egy tagja magas egyházi pozíciót - lehetőleg esztergomi érsekséget - tudott szerezni. A prelátus közjogi tekintélye és nem utolsósorban jövedelme révén elő tudta mozdítani a birtokszerzést, kiegyenlítő szerepet játszhatott a politikai rendezésben, enyhítve a bukás súlyos következményeit. (Kanizsai, Szécsi, Erdődy Bakócz). Az ország egyik legnagyobb közjogi méltóságának megszerzését azonban még a leghatalmasabb családok sem tűzhették ki közvetlen célul, legalábbis nem lehetett oly mértékben megtervezni, hogy arra alapozzák a család birtokszerzési politikáját. A magyar arisztokrácia egyébként nem törekedett túlságosan az egyházi hivatalok elnyerésére. Az egyéni érvényesülés és a családi érdek erőterében mozgó birtokpolitika azonban súlyos következményekkel járt azokra, akik csak közvetve voltak érintettek. Elsősorban a belháborúk és hatalmaskodások okozta anyagi károkra, emberi veszteségekre gondolok. Az ország politikai stabilitásának gyengítése messzemenő következményekkel járt. Egyrészt lehetőséget adott kü[hatalmaknak a beavatkozásra. Például III. Frigyesnek a nyugati határszél birtokosai által aktívan támogatott beavatkozása hosszú évekre megkötötte Mátyás király kezét, és a megye nyugati városait évtizedekre elszakította a magyar királyságtól. Másrészt a pártharcok olyan időszakban emésztettek fel erőforrásokat, amikor a török már szinte a kapuban állt. JEGYZETEK ' Kristó Gyula: A Kőszegiek kiskirálysága. = Vasi Szemle, 1975. 2. sz. 261-262. p. 2 Zala vármegye történele. Oklevéltár. 2. köt., 1364-1498. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső. Nagy Gyula. Bp. 1890. (továbbiakban: Z02. köt.) 147. p. 3 Feiszt György: Amtsträger des Komitats Eisenburg im 14. Jahrhundert. In: Die Güssinger. Ergebnisse der Symposien im Rahmen der „Schlaininger Gespräche" vom 24. - 28. September 1986 und 1.-4. Oktober 1987 auf Burg Schlaining. Eisenstadt, 1989. 129. p. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland: 79.) 4 Fügedi Erik: „Könyörülj, bánom, könyörülj..." Bp. 1986, 126. p. (Labirintus) 5 Érszegi Géza: Középkor. In: Sárvár monográfiája. Sárvár, 1978. 104. p. 6 Érszegi: i. in. 108. p. 7 Reiszig Ede: A Felsölendvai Szécsi család. = Turul, 1942. 1-2. sz. 33-42. p., 3-4. sz. 6373. p. (továbbiakban: Reiszig, 1942.) K Reiszig, 1942. 42. p. lJ Zsigmondkori Oklevéltár. 2. köt., 1400-1410. 1. rész, 1400-1406. Összeáll. Mályusz Elemér. Bp. 1956. (továbbiakban: ZSO 2/1. köt.) nr. 4.177. (Magyar Országos Levéltár. II. Forráskiadványok; 3.) 16