Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Hitelek, hitelélet, pénzintézetek Vas megyében a XVIII-XX. században - Kóta Péter: Áru- és pénzhitel Körmenden a reformkorban
hogy 200 ft-ért lóbőröket szállítson, darabját 4 ft-ért. 1834-ben még 90 ftot adott ugyanerre a célra. Vasinger azonban nem tudta teljesíteni vállalását, mert „bőrt nem kaphatott, erővel pedig senki marháját agyon nem verhette". 5 1839-ben pedig már 12-16 ft volt egy lóbör ára, ami miatt neki tetemes kára származott volna, ha bőrrel kellet volna fizetnie. A tanács szerint „uzsoráskodás is tetszenék meg" 6 , emiatt végül is 335 ft pénz fizetésére, illetve ennek elfogadására kötelezte a feleket. 7 A bőriparhoz kapcsolódik a gubacs feldolgozása és kereskedelme is. Komoly spekuláció tárgya volt a gubacs adása-vétele, mert amennyire a feljegyzésekből kitűnik, a gubacs ára meglehetősen ingadozott. Simon Mihály 1840 júniusában abban a reményben vásárolt 95 mázsa gubacsot, mázsáját 8 ft 15kr-ért, összesen tehát 801 ft-ért, hogy jelentős haszonnal adhat túl rajta. Az eladó Kohn mázsánkénti 17 ft-os árat prognosztizált, és erre hivatkozva a bejövendő haszon egy harmadát kérte. A gubacs másfél évig raktárban feküdt, mire sikerült eladni Rechnitzer Jakabnak összesen 909 ft 26 kr-ért, ami 12 %-os növekedést jelentett. Ez, beszámítva a raktár bérleti díját, és a tízszeri átlapátolás költségét, 58 ft 29 kr veszteséget jelentett Simonnak. A felperes azonban vitatta a gubacs mennyiségét, azt állítván, hogy az kevesebb, mint 95 mázsa, aminek ára 747 ft. Saját számítása szerint tehát 886 ft 14 kr költséget mutatott ki, ami 33 ft 12 kr tiszta hasznot jelent. Ennek harmadát azután meg is ítélték neki. 8 Preszburger Lipót viszont Kauders Józseftől vett mintegy 50 mázsát, ezért az eladó kívánsága szerint egy, a bécsi Fain Heinrich kereskedőházra szóló utasítvánnyal fizetett. Amikor azonban az átadásra került volna sor, Kauders nem tartózkodott otthon, ezért Fischer Ferdinánd fürstenfeldi tímármesternek üresen kellett hazakocsiznia, miáltal Preszburger üzleti hírnevét is kár érte. Ezért 60 ft kártérítést követelt, amiből a városi tanács végül 10 pft-ot ítélt meg a hitelrontás miatt. 9 A HITELEZŐK A hitelezők nagy része helybeli volt, de néhány adat szól szombathelyi, kőszegi, soproni eredetű kölcsönökröl is. A zsidók kapcsolatai szerteágazóbbak voltak: elérték Pápát, Szalonakot és Bécset is. Megfigyelhető, hogy noha a zsidók által adott kölcsönök általában alacsonyabb értékűek (90 ft), összértékük azonban - a nagyobb gyakoriság miatt - mégis mintegy 15 %-kal meghaladta a nagyobb összegű - átlagban 100 ft feletti -, de ritkább kölcsönöket. Arra a kérdésre, hogy vajon volt-e szakosodás a hitelforgalomban, voltak-e összefonódások, kialakultak-e tartós kapcsolatok hitelező és hiteligénylő viszonyában, csupán néhány adalékkal szolgál a jegyzőkönyv. A hitelforgalom a legélénkebb a csizmadia és a varga szakmában volt. A két nagyobb cég szinte szemlátomást versengett a mesterekért. 76
